Szó szerint meg kellett magam erőszakolni ahhoz, hogy elinduljak. Ma is bringáztam befelé és hazafelé is a melóból, így elég fáradt voltam. A kedvem meg nulla. De azért nagy nehezen és hősiesen csak elindultam. Az első kili után csak azért néztem rá a órámra, hogy kellően megbotránkoztassam saját magam, de elhatároztam, hogy nem fog érdekelni a tempó, csak legyek túl rajta. Aztán ez így ment kb 8 kilin keresztül. Azán már nem éreztem magam extrán szarul, csak úgy közepesen volt borzalmas. Gondoltam, hogy ezek szerint jelentős a javulás, így érdemes folytatni ezt a futásnak csúfolt tevékenységet. A tizedik kilitől pedig csoda történt és egészen elkezdtem élvezni az egészet. Ennek hatására született egy-két lendületesebb kili és az átlag is bőven becsúszott a hatperces átlag alá. Pedig az elején ez teljesen irracionálisnak tűnt. Ja és a happyend: újra méri a running indexet az óra, és nem is akármennyit, jó magas lett újra. Úgyhogy összességében rendben vannak a dolgok.