KIcsitmegkésve indultunk el hosszabbat futni, így kézenfekvő volt, hogy el fogok éhezni. Ez kb. az 5. km-nél meg is történt, nem is erőltettem a tempót, de aztán a szervezetem tudomásul vette, hogy no kaja, így szép lassan hagyott felgyorsulni. Az idő gyönyörű volt, tiszta, a tenger kék, a tó vize átlátszó, a nap sütött, vizililiomok virágoztak, az ösvényen kacéran vigyorogtak rám az erdei szamócák (holnap pusztulniuk kell, megyek szedni), Kell ennél több, kérdem én? Két lengyel srác  kollégák a backshiftből, BBQ-t csinált kinn, velük váltottam pár szót minden körben, közben kínoztak a sülő kolbászok illatával. 

Úgy gondoltam meglesz a másfél óra, de mire a ház elé értem, a szervezetem feladta a küzdelmet, energia hiányában megálltak a lábaim, így én is. Ettől függetlenül minden percét élveztem a futásnak. 

És végre meglett a heti 40, ahogy terveztem. Ezt kellene tartani innentől.