Amikor kiláptem az ajtón, az első gondolatom az volt, hogy visszafordulok. Végül nem tettem. Az első pár km inkább korcsolyázás volt, de kicsit olvadt, és én is egyre bátrabb lettem, úgyhogy a vége valamennyire már hasonlított kicsit a futásra is... Visszagondolva, évek ótan nem indultam neki ónos esőben/után, úgyhogy ha másért nem, hát emiatt büszke vagyok magamra...:-)