Csak lenyomta mellettem a Barni is, az mp3-al a kezében. Szóltak az 50-es 60-as évek.Jeges, hideg szél volt, mikor elindultunk, kérdés volt az is, h egyáltalán lemenjünk-e ilyen ronda időben... Erre elmeséltem neki, h az én kis példaképem a Tim Van Orden micsoda hóesések közepette futkározik és vlogol. Mikor pedig arról beszéltünk, h nincs több sopánkodás és siránkozás a napi problémák miatt, mert hiszen hamarosan félmaratonokat fogunk futni, meg maratonokat, és az odáig vezető edzésmunka totál átformálja majd azt az érzést, ahogy megéljük az életet, azt mondta: "Adja Isten, h így legyen..."Szóval,  ha azt mondja is, h őt nem érdekli az igazi sport, csak a kis rövidtávú lötyögések, és h ő nem érzi azt az elengedettséget, én látom, h sokkal jobb az ő hangulata is a futások után. Holnap talán menni fog a 15 km is.. :-) Valahogy rá kéne vennem, h fusson a saját tempójában is, mert az enyém neki lehetne egy erőltetett séta is, akár. Amúgy pedig a februári teljesítménytúráról mesélt rengeteget, miközben futottunk. Ez most a legközelebbi célja. Nekem meg egy félmaraton. És a tájfutó versenyek. remélem, hamarosan megyünk erdőkbe is, gyakorolgatni...és azt is remélem, h a sok futást színesítjük végre vmivel...fallabda, pingpong, kosárlabda, stb...vagy sima kardioedzések... ki kell ezt az egészet találni. Hmm, de addig is... örülök, h a héten megvolt a harmadik edzésünk. És még nincs vége a hétnek :-)