(verseny)
Részben felhős idő,
7 fok, Szélcsend K&H Balaton-FÉLMARATON (Siófok)
Megvan, és ezzel megvan a FélmaratonMánia érem is. De fura - valahogy úgy lenne helyes, ha az év záróeseménye kimagaslóan jó hangulatban, esetleg egyéni csúccsal, vagy ilyesmivel egy igazi futóünnep lenne, ehhez képest én csak annyit tudok mondani, hogy megvan... eufória, nagyjából semmi.
Jó, hát két hete nem futottam, úgyhogy én igazából egyéni csúcsra nem számíthattam, de azt azért picit reméltem, hogy sikerül 2 órán belül, mert ez egy könnyű pálya, és ehhez képest picit csalódás, vagy minek is nevezzem...
Hűvös és borús idő volt, ennél valamivel jobbra számítottam, határeset volt. Merthogy nincs hosszúujjú (technikai) pólóm, a hosszúujjú felső viszont sok lett volna, tehát maradt a rövidújjú. Plusz kesztyű. Nadrágból a vékonyabb, de hosszú szárú. Plusz kompressziós szár. Cipő némi gondolkodás után a pink asics. Bár a karom kicsit fázott, a cuccok rendben voltak.
És a futás:
Két egyforma kör volt, részben a városban, részben a Balaton partján. Nem egyezett hajszálra a tavalyi útvonallal, de lényegében ugyanaz volt, így tudtam, milyen lesz. Sima és sík aszfalt, ez nekem jó, a füves résznek pedig örültem, mert nemrég Tiszafüreden nagyon jól esett a füvön futni.
Az első 1-2 km-en helyezkedtem, itt-ott előztem, de nem akartam nagyon gyors tempót menni, csak kikeveredni a "tömegből". Ez alatt bemelegedtem, jól esett a futás, aminek nagyon örültem, két hét kényszerszünet után. Nem fájt semmim, tüdővel tökéletesen bírtam. Kb. 7 km-nél (a fordítónál) különösen jó volt, itt szerintem, gyorsultam, és könnyedén, jókedvűen futottam - ez volt egyébként az az érzés, amit végig szerettem volna.
Utána jött a füves rész, amit az első körben végig a füvön futottam, mármint ott is, ahol egyébként lett volna járda. Nem volt rossz, de most nem éreztem, hogy nagyon jó lenne, inkább megint plusz "küzdelem" volt az aszfalthoz képest, a lehullott ágak miatt. A hepehupák sem estek annyira jól, viszont kétségtelenül pihább talaj, mint az aszfalt (amivel nekem alapból semmi bajom, csak most ugye fáj a lábam...)
A part után, amikor visszakanyarodtunk a házak közé, már csak 600 m volt a célig, helyesebben ekkor a második kör kezdetéig.
Az első körnek legalább a háromnegyedét könnyedén, jó tempóban futottam, így alig vártam, hogy a célvonalhoz érjek, és lássam az időmet. Arra számítottam, hogy 1 órán belül leszek, ehhez képest pont 1 óránál fordultam rá a következő körre. Akkor már nyilvánvaló volt, hogy nem leszek 2 órán belül, hacsak nem sikerül gyorsulnom, de valószínű volt, hogy nem. Sőt, már ekkor érezhetően lassultam.
Gondoltam, nem baj, a fordítóig elmegyek egy jól tartható, kellemes tempóban, aztán onnantól már nem lesz sok hátra, és ha esetleg valami csoda történik, akkor ott gyorsítok. Mondjuk, a füvön...
Hát, a gyorsítás nem ment, a tempó mondjuk, hogy jól tartható volt, de nem kellemes. Elkezdtem lábra fáradni, főleg a combizmom, de a többi lábizmom is fáradt, merevedett. Ezen elkezdtem bosszankodni, mert nem először fordul elő, és míg az első félmaratonjaimnál csak a 18-19. km táján kezdtem fáradni, az utóbbi alkalmakkor sokkal hamarabb, és olyankor a tempóm is nagyon belassul(t). Úgy érzem, cammogok, totyogok, nem haladok, vacak idővel fogok célba érni, béna vagyok...
A fű kifejezetten rosszul esett a második körben, botladoztam, inkább visszatértem a járdára, ahol lehetett.
Hiába mondtam magamnak, hogy nem baj, így sem lesz ez olyan rossz, és meglesz a FMM érem, decemberben pihenek, aztán majd újult erővel... de nem sikerült felvidítani magam. Habár a verseny előtt olyan 2 óra 10 körüli időt gondoltam reálisnak, ott, amikor már futottam, persze, hogy jobbat akartam. Mindig jól akarok futni. Még akkor is, ha hetek maradnak ki a futásból, ami nyilván nem használ a teljesítményemnek. Sőt, annyira nem is veszem komolyan, hogy tényleg fejlődhessek, szóval nem tudom mit akarok - csodát...
De nem történt csoda, bár utoljára még a fordítónál, ahol első körben valami plusz lendületet kaptam, vártam, hogy majd most is, főleg, hogy innentől már nincs sok (bő 4 km), de nem gyorsultam, nem lett könnyedebb. Jó, hát gondoltam, akkor ez van, bekocogok így, és majd a legvégén kicsit összeszedem magam.
Végül úgy 2 km-es "hajrát" nyitottam, persze nem volt ez hajrá, csak azon igyekeztem, hogy szépen fussak, lendületesen, legyen relülőfázis, karmunka, ne csak bekússzak a célba.
Egyébként ha fizikailag nem is, összességében jó volt az utolsó 600 m, itt már tuti volt, hogy meglesz, megcsináltam, ügyes vagyok, mert nem minden nő (anyuka) fut ám félmaratonokat közel 50 évesen. (Jó, hát van, aki még jobbat is fut, hogy azért adjunk a szerénységnek is, de ahogy elnézem az anyukákat úgy általában a szülőiken...)
Nem sprinteltem a végén, csak próbáltam szépen futni, érzésre úgy tűnt, sikerült. Legalább az utolsó 100-200 m-en. :-)
Azért igencsak elfáradtam. Az érem, befutócsomag és FMM érem után indultunk is az autóhoz, és egyrészt fáztam, másrészt a vécén gondolkoztam, ahogy a leállt beleim újraindultak, de csak annyi volt, hogy egész lassan esett jól menni. Főleg, hogy a lábaim eléggé elgyötörtek voltak, bár el kell, hogy mondjam, nem fájt sem az achillesem, sem a talpam (azt ugyan éreztem, hogy nem olyan, mint a másik, de nem fájt), csak a bütykömet éreztem futás közben. Futás után sem fájt semmim, azaz a bal térdem, ami fura volt, mert nem szokott, de a többi amitől tartottam, csak annyi volt, hogy érezhetően erősen igénybe voltak véve. A térdem is csak az "erőltetést" érezte, pár óra múlva már nem fájt.
Érdekes volt, hogy az utóbbi alkalmakkor FM után mindig csak pihenni voltam képes aznap délután, most, igaz, hogy autóztunk, és ott ültem, de nem éreztem olyan nagyon fáradtnak magam. Másnap csak enyhe izomlázam volt, semmi fáradtság, elgyötörtség, kimerültség. Vagyis pikk-pakk regenerálódtam. Ezt sem értem, amilyen roggyantan értem célba, azt vártam, hogy másnap is csak pihenni leszek képes, de nem. Tök jól vagyok, és azon gondolkozom, hogyan tovább...
(Főleg, hogy ha én nem is, de mások bődületes egyéni csúcsokat futottak, mint pl. Balázs (1:36:20 !!! és úgy, hogy a második köre valami 4 perccel gyorsabb volt, mint az első!!!), és a maratonon gondolkoznak. Gondolkodni persze bármiről lehet, de a rajtcsomagban volt maratoni edzésterv is... viszont, ha belegondolok, a 30 km is milyen sok volt, és a maratonon onnan még van 12...)
Végül az adatok:
Összesen az 1743 célba érkezőből 992. lettem.
A nők között 738-ból a 289.
A kategóriámban 83-ból a 32.
Az első kör - 1:00:14 - tempó - 5:42-5:43
Második kör - 1:05:06 - tempó - 6:10
Hát... lehet, hogy még túl friss az élmény, és később még alakul, de nekem ezek a számok annyira nem tetszenek. Főleg, hogy ez nem a kezdet, hanem az év zárása... mondom, nem volt az a futóünnep érzésem... (de lehet, hogy csak telhetetlen vagyok, és különben is irreálisak az elvárásaim...)