Intersport terepfutás - félmaraton:

21 km/733m D+ (pozitív szintemelkedés), pontosabban:

Magasságkülönbség: 422 m

Teljes emelkedés: 732 m

Teljes ereszkedés: 733 m

Hát, biztos...

Rajt reggel 8-kor, előtte rajtcsomag-átvétel, egy szó, mint száz, reggel fél 7-kor indulni kellett otthonról, 7-től már ott ügyintézés (öltözködés, pontosabban vetkőzés, rajtszám, vécé...), majd felsorakozás a rajthoz.

A rajtlisták szerint 757 induló a félmaratoni távon és 254 a 32 km-en. Vagyis - ha minden igaz - 1011-en állunk sorba a rajtnál...

Cseppet kaotikusnak tűnt, de végül gyorsan és simán ment a rajt. Csillaghegyen belül az első két emelkedő utcát még megfutottam (ciki lett volna már az első km-en gyalogolni), de aztán a Róka-hegy esélytelen volt. Amúgy a torlódás miatt is, ez úgy tűnik, elkerülhetetlen. De legalább pihentem, levetkőztem...

Kevély felé eleinte még kocogtam felfelé, aztán az erdőben már csak gyalogoltam. 

A kilátás nagyon szép volt, itt megálltam egy percre, bevettem egy sókapszulát, és elpakoltam a korábban derekamra kötött felsőt. Ettől a hátizsák jobban állt a hátamon, innentől egyáltalán nem mozgott. Igazából addig sem, tök jó volt.

Ha már itt tartunk: a víztartályba most izót raktam, gondoltam, próba szerencse. Csak nem kövül bele. A futás végére lényegében az egészet megiszogattam, mondjuk, nem volt egy egész liter, csak olyan 8-9 deci.

Kevély után a köves hegyoldalon zúgtam lefelé, az jó volt. Mint egy zerge. :-)

Innentől egyébként már csak lefelé és vizszintesen futottam, emelkedőkön csak gyalogoltam. A bal combom és a jobb vádlim a görcs határán állt, meg hát én nem vagyok egy terepfutó. Még a lefelék se estek mind jól, mert meredeken lefelé is nehéz futni, tartani a bokát, combot, és a talajfogás is nagyot üt...

Az Egri várnál ittam vizet, ottani izót, és ettem egy darabka banánt, meg 2 kocka csokit.

Utána megint felfelé... először a településen, aztán az erdőben. Itt már kezdtem "unni", hogy mindig, amikor azt hittem, jön a vízszintes, lehet kocogni, 15-20 m után jött egy kanyar, és megint emelkedett, méghozzá jó meredeken.

Mikor pedig beértünk Csillaghegyre, megint elég meredek lefelék voltak, de ez már itt nem esett jól, kemény volt az aszfalt... viszont innen már nem volt sok. (Egy emelkedő utca azért ide is jutott).

A végén valami víz mellett, a füves gáton vezetett a pálya az iskoláig. Na, ez már jó volt, ezt márt élveztem, ahogy általában a cél előtt lenni szokott, de nagyon elfáradtam.

Inni már nem kívántam, először enni sem, aztán mégis. Eltüntettem egy virslis rácsos péksütit, majd kezdtem magam nem túl jól érezni. Szerencsére volt sok toi, ráadásul dícséretes állapotban, azaz rá lehetett ülni - el is üldögéltem ott egy ideig, és ez után már nem is volt semmi bajom.

Otthon forró fürdő (izomlazítós fürdősóval) és evés - az a helyzet, hogy nem ettem "rendesen", azt valahogy nem kívántam, viszont megettem szinte mindent, ami a befutó csomagban volt (ropi, nápolyi, karamellás zabszelet - asszem), plusz egy lekváros palacsintát. És persze ittam (másfél liter ásványvizet is kaptunk!) - részben, hogy kimossam vele a víztartályt...

Összegzés?

Tetszett, jó volt, csodás időnk volt, szép a táj, vérprofi szervezés, és ami a lényeg, hogy "megcsináltam", de nem éreztem magam a helyzet magaslatán, szerintem, ehhez a műfajhoz (még?) nagyon edzetlen és gyenge vagyok, legalábbis ez volt az érzésem.

(Amúgy kereken a 370. lettem, 90 nő és 279 férfi előzött meg. Vagyis összességében a mezőny közepe táján értem célba, a nők között pedig az egyharmadánál. Vagyis hoztam a szokásosat...)