SPAR maratonfesztivál - Theodora 30 km

Csodaszép idő, fantasztikus hangulat (ahogy az már lenni szokott), de a 30 km, az nagyon sok! :-)

Reggel ittam egy kávét, és megettem egy bögre zabkása felét.

Gondolkoztam, hogy gyalog menjek a rajthoz (majd a futás után haza), vagy bringával a Ligetbe, onnan gyalog a rajthoz, aztán futás után bringával haza...

Végül arra jutottam, hogy nem lesz nekem kedvem futás után bringázni, viszont egészen a rajtig hosszú lett volna az út, úgyhogy metróval mentem az Astoriáig, és onnan gyalog. Már a Rákóczi úton rám köszönt egy futó...

A 30 km rajtja a maraton 12195. méterénél volt. Nem sokkal azután, hogy odaértem, a túloldalon, a budai alsó rakparton megjelentek a felvezető motorosok, aztán a felvezető autó, majd utána az első futók. Aztán egyre többen. Amikor az első handbike-osok, majd az első futók odaértek hozzánk, akkorra a túlsó oldal tele volt futókkal.

A hátizsákomat feladtam a teherautóra, beálltam a vécékhez, ittam vizet, és mentem a rajthoz. Mi egy elég szűk helyről rajtoltunk, de nem volt azért kavarodás, és hamarosan ott voltam a többi futó között.

Az első 10 km-en kb. 5:40-es tempót mentem, gyorsnak, könnyűnek éreztem magam, tök jó volt. Majdnem félmaratonig tartott a lendület, bár 10-12-15 km után szerintem már lassultam.

Hosszan futottunk a budai alsó rakparton, itt volt a legmelegebb, és szembe sütött a nap. Ez engem most nem zavart, mert kánikula azért nem volt, de meleg igen. Nem volt most rajtam se sapka, se napszemüveg, pont azért, hogy a frissítőpontokon gond nélkül locsolhassam magam, és így is tettem. A kis szivacsot, amit adnak, nem szoktam magammal vinni, de több frissítő ponton is arcot mostam a nagy dézsából.

A Kopaszi gátnál, illetve a Műegyetem előtt jártam 18-19 km-nél, félmaratonon - ha jó formában vagyok - itt kezdem fáradtnak érezni magam... most is így volt, azzal a különbséggel, hogy tudtam, elég sok van még hátra.

Aztán túl voltam a félmaratonon, és 22-23 km-nél hiába nem akartam, csak bekúszott a fejembe a gondolat, hogy ennyit még sosem futottam, és még mindig nincs vége...

Na, innentől fáradtam el igazán, 23-25 között, főleg a combom és a seggem. A szokásos...

A Nyugati téri felüljáró tövében volt a 37 km-es tábla, ez azt jelentette, hogy én 24,8 km-nél tartok, és brutál fáradt voltam, vagy nem is... levegőt simán kaptam, még csak nem is lihegtem kicsit se, viszont deréktól lefelé fájt mindenem, eléggé elgyötört voltam.

A felüljáróhoz közeledve elhatároztam, hogy azt az emelkedőt nem futom meg, hanem felsétálok. Azt sejtettem, hogy utána nem lesz túl jó újra elindulni, de inkább, mint hogy felfelé kinyírjam a mostanra már eléggé beállt izmaimat. (Úgy félmaraton táján az egyik frissítőponton megálltam egy percre combfeszítőt nyújtani, ami ideig-óráig segített is, de mivel nem akartam sokat időzni, eléggé kapkodós nyújtás volt).

Felfelé tehát sétáltam, de ez volt az egyetlen belesétálásom (meg persze a frissítő pontokon, amikor ettem-ittam, sétára váltottam).

A Ferdinánd-híd után (az a bizonyos kólás frissítő pont, ami most is nagyon bejött nekem) megint jobb lett, utána könnyebben ment.

Az utolsó 2-3 km megint jó volt, itt talán még gyorsultam is egy kicsit, bár eddigre a kezeim teljesen elzsibbadtak (ami nagyon fura volt!), itt már megint élveztem a futást. A célegyenesben ugyan az volt az érzésem, hogy be fog görcsölni a vádlim, de végül nem tette, határeset volt, viszont így simán célba értem, nem estem el, nem kellett pont az utolsó 100 m-en megállnom.

Utána viszont... kicsit leültem a fűbe, aztán elballagtam (vánszorogtam) a hátizsákomért, mert kíváncsi voltam az eredményemre. Hát, a 3 órán belüli futás nem jött össze, de a táv kétharmadától ezt már nem is nagyon hittem. Féltávig jól mentem, de utána, főleg 22-25 km között már nagyon elgyötört voltam, csak vánszorogtam.

Mondjuk, 30 km-re lehet, hogy komolyabban kellett volna készülni, mint ahogy én tettem...

Minden más viszont összejött: a frissítés például - először csak víz, aztán izo, aztán izo és banán, kétharmadnál magnézium, és a vége felé a kóla... plusz locsolás... futás közben nem is volt a gyomrommal gond, csak utána.

Üldögéltem a fűben, ittam, megettem a kis pombär chipset, aztán el kellett mennem vécére.

Utána elindutunk haza, gyalog - ezt már nem írom be külön edzésnek, de 5 km gyaloglás volt hazáig. Félúton be kellett kéredzkednem egy sörözőbe, a mosdóba. Utána viszont már sima utam volt hazáig.

Otthon forró fürdő, valami gyógynövényes-ásványisós izom- és ízületlazító fürdősóval, aztán gyakorlatilag egész délután feküdtem.

Estefelé olyan érzésem volt, mintha lázas lennék, és étvágyam se nagyon volt. Azért megettem a reggelről maradt zabkásámat, ittam kávét, ettem egy salátát és egy szelet pizzát. Aztán este három tojásból rántottát, némi kenyérrel, és bevettem egy algopyrint.

Másnap pedig teljesen jól vagyok: se izomláz, se achilles-gondok... kicsit érzem itt-ott, hogy futottam, de semmi komoly. Nagy érzés volt befutni a célba, de utána az első gondolatom az volt, nem futok én jövő ilyenkor maratont. Most nem egész egy nappal később azt mondom: lehet, hogy jövő ilyenkor maratont futok...