Újra a nagy vérvörös magyar valóságban. Jó volt, hogy a hőmérsékletet tekintve mintha el se jöttünk volna. Ellenben a viharos szél azért zavaró volt. Maga a futás, annyira nem hiányzott még de ez egy ilyen szakma. A bemelegítés könnyen esett a szabad fartlekben csak a mozgásra figyeltem. Sajnos a bal hajítóm rakoncátlankodik továbbra is, így azért a mozgás sem volt tökéletes.

U.i.: Délutánra a vádlim jelezte, hogy azért nem múlt el a tábor nyom nélkül. Kicsit szurkált itt-ott. Össze akart állni. Ezért átgörgőztem rendesen és remélem a legjobbakat reggelre.