Ildikóval évvégi hálaadó futás

Az eredeti terv szerint az év utolsó 4 napján a 4napos-blokkos-készülés jegyében 4x25 km-t akartam futni, de ez több részletében sem így valósult meg. A vasárnapi terep verseny a maga összesen 21 kilométerével elfárasztott, így a 4-es blokk első napja még nagy áldozatok árán sikerült (25,3 km és 355 m  emelkedés, sok dagonya), de másnap már tényleg kivoltam, mint a liba, és így az csak 21,3 lett, első fele Ildikóval, csak nem engedett bemenni a házba, hanem visszalökött az utcára.

A 3. nap reggel nem volt kedvem elindulni, kicsit dolgoztam, utána kicsit utaztam, és csak este 7 után értem haza - 8,2 km sötétben botorkálás lett csak belőle -4 fokban. Akkor az adott felmentést, hogy majd másnap virítok egy rendes utolsó futást.

Eljött az év utolsó napja, az idénmindennapfutok siker küszöbén, gyönyörű napsütés, -1 fok, indulás a kis feleségemmel. A terv az volt, hogy megyünk együtt 15-öt terepen, és én még megyek egy tizest utána. Az 5. km-ben egy murvás úton, kinn a pusztában, ahol még sosem láttunk autót, éppen jött egy, így lehúzódtam az útról, és gondolom az aznapi felszabadultságom egyik következményeként nem figyeltem eléggé, és egy kőre lépve a bal bokám alámfordult. Az év során annyit, de annyit mentem terepen, annyit pocsék és rossz, néhol életveszélyesen csúszós részeken, és egy kivétellel mindíg megfogtam, számomra is csodaszámba menő gyorsasággal tehermentesítettem és nem húzódott meg a bokaszalagom. Hát most meg igen. Nem tudni, hogy tényleg annyira fájt, vagy az egész éves feszültség jött ki belőlem, de csak azért nem láttam csillagokat, mert a könnyek elborították a szememet. De káromkodni tudtam rendesen és hangosan. Viszont már a második percben eszembe jutott, hogy mekkora mázlim van, hogy gyakorlatilag sérülés nélkül megúsztam ezt az évet, és gyorsan hálát is adtam a sorsnak. Féltem ugyan, hogy ezzel csak kiszúrok magammal, de nem akartam így befejezni az évet és hazasomfordálni - mentünk tovább.

A következő 3-4 km igazi gyötrelem volt, sokszor csak bicegés, de az adrenalin előbb-utóbb elnyomta a fájdalmat, és ha nem is 25-öt, de azért a terv első felét lefutottam.

Ezzel sikerült az idei futási céljaimat teljesíteni : 2015 minden egyes napján futottam valamennyit, és eljutottam 4.000 km-ig - de facto 4.100 fölé csúszott kicsivel. Nagyon örülök neki, időnként nagy teher volt lelkileg. Leginkább a sok utazás és az össze-vissza bioritmuson miatt. Idén 20 országban/államban futottam (21-ben jártam, de New York city kimaradt, mert ott csak nappalokon jártam).

Egészségi akadály szerencsére kevés volt - egy tavaszi bokaficam, pár napos botladozós, sántikálós futást eredményezve, és 3 gyomorrontás, 1-2 hányással kombinált futást hozva. A napi legkevesebb 1,2 km volt, egésznapos hányás után legyengülve, este 10-kor, maratonnak megélve; a legtöbb a húsvéti szigetelés : 106 km, 20 kör a Szigeten. A legkorábbi futás a 3 korai repülőjáratos utazási napon volt - reggel 3-kor körbetapogatás Gödöllőn. A legkésőbbi futás rokonlátogatás, vacsi után hazaérkezve este fél 11-től. Na az is pallérozza a jellemet.

Bár ezt az évet alapozásnak szántam és egyáltalán nem volt gyorsító edzés, azért lett két egyéni csúcsjavítás félmaratonon : Vivicitta 1:34 valamennyi, Wizzair FM szeptemberberben 1:32:34. Nagyon meg vagyok vele elégedve, ehhez már tényleg nyomni kell végig rendesen. Maratont nem mentem idén sem éleset - remélem a 2 éves 3:39-es időmet meg tudám már javítani.

Triatlonból lett idén egy OB 2. helyem (Nagyatád IM), és 2 db OB 3. helyem (Füred 70.3 és Budapest Olimpiai táv). Nen lettem még magyar bajnok.

Az utolsó 4 héten indultam 3 Futapest terep-versenyen és lett belőle (senior 50-59) egy első hely és két második hely.

Összesen 24 valamilyen versenyen indultam.

Hála az égnek, meg a kis feleségemnek, hogy ilyen jó sportos évem volt.  :o)))