Nagyatád, 12. hely, csapatbajnoki cim.

Az úszás meglepően jól sikerült, a bringa és a futás nagyon nem. Behaltam a 33 fokban. Még igy is 7 percet javitottam a legjobbamon, de  a belerakott munka alapján többet vártam magamtól. Lehetett volna még többet, még jobban, ahogy átnéztem a munkám barátokkal. Túl sok a közlekedős bringa azt át kell konvertálni minőségivé és még magasabb számmá, többet futni is, úszni is jó lenne a keringés miatt, nem mintha ott szeretnék jelentősen javitani. Majd lakásfelújitás után januártól...addig csak szinten tartás, néhány rövidebb verseny még okt végéig.

Ha jövőre nekimegyek a 11 alattinak, akkor kell egy edző/személyre szabott edzésterv, pusztán úszóedzői segitséggel aszem eddig jutottam.

De amikor elégedetlen is vagyok (amellett hogy nagy élmény volt ismét ez a hétvége), mindig eszembe jut honnan indultam egy éve. Voltak olyan szakaszok ahol az sem volt biztos, hogy nem zakkanok meg egy életre, de felálltam és újraépitettem magam egy magasabb szintre minden téren. Sokszor ez a verseny adott értelmet hogy menni kell tovább és majd helyre kerülnek a dolgok. Ide mindig barátok közé érkezik az ember.

Maradt még cél, az tuti, triatlonban is.

Ugyan azt mondtam a verseny előtt Tesónak, hogy nem csapatbajnoki éremért megyek, ezt ma is tartom, nem ezt céloztam meg, de közben átértékelődött sok minden és nagyon örülök a Fradis aranynak, megérdemeltük.