29. Budapest Spar Maraton Ob.   11. hely, csapat ezüst

Véglegesen szembesülnöm kellett azzal, hogy nem vagyok szuperhős. Pusztán földi halandó. Nagyon sok gondolat, érzelem kavarog bennem napok óta, melyeket nehéz rendszerezni és némelyek váratlan pillanatokban törnek rám. Nyílván való, hogy ha egy héttel ezelőtt ránézek az időeredményemre, nagy csalódottság töltene el. Megélve, utólag mégsem érzek nagy letargiát. nem tudom, hogy lelkem legmélyén ez tényleg őszinte e, vagy pusztán egy sovány önvédelmi kudarckerülő mechanizmus (Varga Dani biztos tudná), mindenesetre alapos önvizsgálatra sarkall. Az eredményem okait kutatva rá kellett döbbennem, hogy az idei szezon ezen versenyére elfáradtam. Fejben, testben, motivációban egyaránt. Mindent megpróbáltam a görcsösség határán spoilerezve, és ez kerekedett belőle. Verseny előtti napokban éreztem, hogy ma nem fogok egyéni legjobbat futni, mégis megvolt a verseny előtti kis izgalom és a kellemes várakozás. Fő motivációm, hogy a tavalyi balesetem sebeit orvosoljam és felülírjam az egy éve félrekomponált remekműnek induló, mégis befejezetlen reqviem-be torkollott kompozíciót. Ha így nézzük, sikeres versenyt zártam. Úgy voltam vele, ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor is célba érek! 6 gyerekkori jó barátom utazott fel és szurkolt nekem a pálya különböző pontjain. Nekik főképp tartoztam ennyivel. Nagyon jól indult a verseny. Okosan kezdtem, csak a 3. kilinél zárkóztam fel Geri, Tomi, Kedves Roli, Horváth Gyuri és még ekkor sokak által alkotott társasághoz. 3’35-3’38 között szuperül esett az iram. 15 km-nél széthullottunk. Geri és Tomi elhúzott. Nem éreztem, hogy kifizetődő lenne velük tartanom. Egyedül a rakparton című fejezet kezdetét vette, majd miután az időközbe leszakadt Roli újra elhagyott, teljes magányba folytattam a hadjáratot. Féltáv után elcsíptem Szabit. Itt nagyon jól kezdett esni a futás, majd 24 körül a rám törő forróság hóba-hugyozott szerelmes üzenetként olvasztotta el az összes álmom s reményem. 29-nél vidultam fel kicsit, hol a térzenéző katonazenekar a Szamos-menti indulót pirította, melynek vokál szekcióját a lelkes kotta részeg kísérőim alkották. A Parlament büféjében 700 HUF-ért vásárolt Borsodi dobozos meleg sörrel a kezükben visították a „nyisd ki babám az ajtót” című opuszt. Ők legalább jól érezték magukat! 30-as táblát elhagyva kezdődtek a görcsök és a folyamatos késztetések és sugallatok a kiállásra. Edzőbá utolért és még egy finn srác is. Üldözött vaddá váltam. Borzasztó érzés kerített hatalmába. nem néztem hátra, csak előre. A görcsök elmúltak, de kaptam cserébe mellkasi nehézséget és magányt. Ingerült lettem, mert a sajnos nagyon sokszor nem vettek észre és sok járókelő kisétált elém.  Figyeltem magam, folyamatos megállásra késztető jeleket küldött a szervezetem. Kinek és mit is kell most bizonyítanom. Magamnak? Mit is? Öncélú badarságnak tűnt minden, de éreztem, hogy itt semmi nem szól már a helyezésekről, a pb.-kről, az ob.-ról, hogy hány kilit futottam az évben. Ezek csak számok, adatok! Ki vagyok én és mit keresek itt. Minden pillanatot elmentettem, hogy emlékezzek, mennyire voltam mélyen, nehogy egy pillanatra is szemrehányást tegyek magamnak, hogy féltem mélyre menni a gyöngyökért. 37-nél kis kóla csúszott le. Megmentett. „Energikusabb” lettem, de a görcsök ismét mardosni kezdtek. Beérek a Hősök terére, innen már csak egy kis kunkor. Kiállok, leszarom. Nem még valami vár rám. Nagy kiabálás a pálya széléről, valakit le akarnak teremteni nagyon, hirtelen egy házaspár velem szembe. bevásárlásból hazafelé. A faszin farmerkabát. Meglöktem kicsit. Léptek mögöttem, Dani beköszönt és elfut mellettem. A fortyogó becsvágy és a győzni akarás azt követelné, hogy csapkodjak a dühtől és marcangoljam magam a lassúságom miatt, de ehelyett meg kellett figyelnem magamon, hogy őszintén örültem Dani barátom dinamizmusának, hisz ő azon legutolsó emberek közül való, akiktől irigyelnék egy előttem lévő pozíciót. A sport mindenre megtanít. Konstatáltam. Csak sokaknak (nekem) némely törvény és erény elsajátítása évekbe kerül. Célegyenes és a haverok tombolnak. A földijük megcsinálta. Nagy könnyebbség, vége. Geri 3. Ez óriási!! És innen kezdődtek a következtetések levonása. Nem tudom, hogy alakul a jövő. Imádok futni, edzeni. Büszke vagyok, hogy ilyen csapattársaim vannak, Mindenkinek szívből gratula: Zsuzsi, Gebre, Geri, Dani, Szabi, Pierre és a többiek.