Ibafa- P- Kisibafa- P- S4- KC- Gorica- KC- Kán- KC- K- K3- Hollófészek- K3- K- K4- Nagymáté- K4- K-  K+- Éger-kút- K+- Alsókövesd- K- Felsőkövesd- K- Szabás- K- Nagytótváros- K+- K4- Sasrét- K4- jelzetlen gyalogút- K4- P4- Kq- Aligvár-forrás- Kq- P4- Terecseny- P4- P- műút- Almamellék vá.- műút- P4- Ibafa

Papi pipa 50 tt.

A recept a szokásos: óriási ambíciók, lendületes kezdés, majd a táv háromnegyede körül szembesülés a realitásokkal és szenvedős célbaérés. :-)

Részletesebben: szintidő felezést terveztem, illetve azt, hogy mire Valér végigér a Harmincason, addig én megcsinálom az Ötvenest - csak azért, hogy ne kelljen várni a célban. Mindjárt az első ponton kiderült, hogy ez a túra nem így van kitalálva: hatos átlagra nyitnak a pontok. Túl korán indultam, a rajtidő kezdete után negyedórával. Kisibafához 5, Goricára 2 perccel nyitás után érkeztem - hála a sok napkelte-fotózásnak és az utolért ismerősöknek, akikkel mindig jól esik pár szót váltani. A túra leghosszabb emelkedőjének végén Hollófészek várt - de pontőr nem, pedig csak 6 perc fórom volt. A Kéken viszont lestoppoltam a lendületesen érkező Suzukit, így a pecsétkollekció egyelőre hiánytalan volt.

Nagymáténál (-2 perc) egy Balaton szelettel frissítek, ami nem jön rosszul, hiszen ma is éhgyomorra indultam. Éger-kútig igen lendületesen haladok (-12 perc), de a személyzet a helyén, két szelet nápolyi pedig a gyomromban. A Felsőkövesdre kapaszkodó aszfalton nem esik túl jól a futás, de tart még az erő, nem kell gyalogolni. A ponton (-13 perc) Kéktúrás pecsétet kapok és ivás után haladok tovább.

A Szabás előtti emelkedő alján régóta időszerű technikai szünet hátráltat, de így is túl hamar érek fel a kis házcsoporthoz (-20 perc). Meg is feledkezem arról, hogy pecsételtetni kellene, Sasrét lebeg a szemem előtt. A gerincen ledületesen haladok, egy rövid szakaszon, a K4 leágazása előtt viszont jobbnak látom belegyalogolni: messze még a vége.

Sasrét nagyon szép - érdekes módon most járok itt először. A ponton (-35 perc) Bohóc csokit kapok, de nekem inkább valami sós kellene, meg folyadék. Az utóbbival kisegít a pontőr a saját készletéből és az Erdei Iskola melletti szuper mosdóban is tudok vételezni.

Aligvár-forrás (-38 perc) zsírkrétás, így nincs mit lekésni. :-) Terecsenyben a kulcsosháznál (-40 perc) már az ebéd készül - sajnos nem a túrázóknak. Viszont a kis pogácsák jól esnek. Vizet nem töltök "erre a kis távra". Hiba volt. Az egykori vasúthoz vezető P4-en gyaloglok vagy 100 métert, abban bízva, hogy a nyomvonal szinte sík lesz, amin könnyen haladok majd. Dupla tévedés: a nyomvonal folyamatosan lejt Almamellékig - ám mégsem haladtam jól: a túra teljes dagonyakészlete ide koncentrálódott. :-) Vártam már a végét, szomjas, éhes és fáradt voltam, gyaloglós részeket iktattam a szakaszba.

Almamellék vasútállomás (-41 perc) természetesen zárva volt. Várt még rám 3.5 km a célig, amit felváltva futottam-gyalogoltam. Ha nem jött jármű, akkor séta, ha jött, akkor összekaptam magam és futásra váltottam. :-) A nagyívű terveimből leadtam, már csak az volt a célom, hogy 14 óra előtt beérjek. Ez sikerült, 13:57:57-kor zárult a kör (63 perccel a tervezett pontnyitás előtt). Nem is időztem sokat, beváltottam az italbónomat, fogtam egy zsíroskenyeret és mentem is Valérhoz, aki 1 óra 20 perce a célban volt. Köszi, hogy megvártál! :-)

A fotóalbum a Baranyai Természetbarát Szövetség honlapjáról is elérhető. :-)