Ez már biztatóbb kísérlet volt a kör bezárására, de nincs meg. Ráadásul ismét jól megszívattam magamat a K úttal, fel a hegyre. Majd a már nem is annyira meglepő útvesztés, és futás, ki tudja merre. Pálya nem volt rossz, csak helyenként volt vendégmarasztaló dagonya - amit rájöttem, hogy élvezek. :) A végén a pesthidegkúti szakasz már csak azért lett beletéve, hogy meglegyen az előirányzott 20 km. Kb. 15 magasságában volt egy kritikus eléhezés, egy sétáló csokival gyógyítva. Kár, hogy elveszett az út alólam, lett volna még ebben a futásban.