szerintem egeszsegtelen,mikor egy csinos es vekony lany ugy dont, hogy dietazik. nincsen szukseged erre, de mint mindig most is tamogatlak, hajra Dori:)

Helyedben inkabb janiarban heti 3-4x resztavoznek kemenyen dieta helyett es a marciusi maraton 4oran beluli lesz:):):)

Misi azt írtam, hogy úgy táplálkozom, ahogy mindig is kellene. Diéte szó nem helyes, inkább egészséges táplálkozás a kulcsszó!

A 4 órán belüli maraton annyira nem motivál, inkább a testsúly csökkenése és a zsírpárnák lefaragása. Bár azért összefügg a kettő! Heti egy résztávozást bírok el szerintem mind lelkileg, mind testileg!

A támogatást meg köszönöm. :-)

Abban egyetértek a Misivel, hogy elviekben nincs szükséged diétára, de abban nem, hogy ez egy diéta... mármint hogy kevesebb fehérlisztet vagy cukrot szeretnél fogyasztani... ezeket nagyon szépen lehet helyettesíteni egészségesebb ételekkel és alapanyagokkal anélkül, hogy diétának kellene a dolgot nevezni... valamint azt mindig az adott egyén dönti el, hogy mire van szüksége, mert ő érzi, hogy jól van-e a bőrében vagy nem... ha zavar az a 2-3 kiló, amivel folyamatosan küzdesz, akkor jó megszabadulni tőle, hogy 'könnyebbnek' érezhesd magad... a dekára való méregetésen mosolyogni szoktam, mert tőlem az nagyon távol áll, de tudom, hogy Neked meg sokat jelent az a pár deka is... Úgyhogy ésszel, mértékkel, és a 'diéta' szó használata nélkül is meg tudsz tőle szerintem szabadulni... szurkolok Neked, hogy sikerüljön, Dóri! Meg azon is, hogy az a bizonyos maraton majd ugyanolyan 'örömfutás' legyen, mint ez a mostani, négy órán belül vagy azon túl... :)

Csilla nekem arról szólt a munkám, hogy bizonyos mutatószámokat bizonyos határidőre kell teljesíteni (amikről jelentéseket kellett meghatározott időközönként írni és két és három tagú ellenőrző bizottság jött szemlékre), Eu-os és hazai pályázatok szakmai megvalósításával foglalkoztam, imádtam.:-) Én így vagyok beprogramozva! Szóval ki mivel bánik azzal koszolódik:-) Hogyne lenne jelentősége annak a 0.1 kilónak... És mennyire lehet örülni, ha egy picivel is kevesebb a súly, mint tegnap volt! Tavaly meg a kalóriaszámlálós módszerrel fogytam le, most is írom, ott meg még a grammok is fontosak! 

Értelek, teljesen megértem... vagyis próbálom... csak én meg teljesen másképp vagyok programozva ...  De rémunalmas lenne, ha mind egyformák lennénk :) A lényeg, hogy találd meg azt a módszert, ami segít Neked abban, hogy abból a fránya 6-osból végre 5-ös legyen, ha azt szeretnéd...

Azért jól megértjük egymást:-) Misi mondta, hogy Te mivel foglalkoztál és remélem, hogy foglalkozol is már. Az én munkám is igényelt kreativitást, hogy egy mutatószámot milyen alátámasztó dokumentommal lehet igazolni. Szóval volt fejtörés is rendesen!:-)

A jelenlegi munkahelyem egy teljesen-merőben más dolog, mint amivel azelőtt foglalkoztam 'hivatásszerűen'... egyszerű, prószta közalkalmazotti állás... pontosan ilyenre vágytam a 'stabilitás' kedvéért, amit elvégzek becsülettel, aztán hazamegyek és onnantól azzal foglalkozom - lélekben is - amivel szeretnék... az egy szerencse, hogy nagyon elnyerte a tetszésemet ez a fajta munka, mert embereknek lehetek a segítségére, és ez jó dolog... emellett egy nagyon kellemes kollektívába kerültem, ahol a nemek aránya is számomra pozitívan oszlik el 15 férfi-4 nő... valamiért mindig jobban szerettem férfiakkal dolgozni, talán mert gyerekként is inkább fiú játszótársaim voltak... sok női téma van, ami engem nem tud lázba hozni... génhiba... :):) ... a kiadványszerkesztést, amivel azelőtt foglalkoztam, már csak kedvtelésből, egy-egy kiadvány elkészítésének erejéig csinálom, ha befut egy-egy megrendelés... maszekba, itthon... imádtam ezt a munkát, de sajnos teljesen beszippantott, és jó pár évig igazából az volt az életem... azzal keltem, azzal feküdtem, a gondolataim is mindig akörül jártak... határidők, nyomdai leadások, nem lesz-e probléma, tetszeni fog-e, és már ott volt a következő... mert ha csinálok valamit, amit szeretek, abban teljesen 'feloldódok'...se nem látok, se nem hallok,  teljesen átadom magam neki, és így történt ezzel a munkával is... viszont a vége felé már örömet igazából nem okozott, mert kőkemény harc van abban a szakmában, főleg egy olyan szegényes régióban, ahol én élek... és már inkább szólt üzleti érdekekről, mint kreativitásról... állandó stresszről stb.... belecsömöröltem... a legjobbkor szűnt meg az a munkahelyem... még ha akkor nem is úgy láttam... ma már pontosan tudom, hogy jól történt, ahogy történt... lényeg a lényeg, a mai napig szeretem, de már csak kedvtelésből csinálom... A Te munkád számomra meg mintha héberül lenne írva, mindig felnéztem azokra, akik a 'számok bűvkörében' ki tudtak igazodni... :)