Pálos 70

Lassan már "nyakamon a következő túra", de még erről sem írtam semmit. Nagy kedvem most sincs hozzá, mert nem érzem úgy, hogy kellőképpen leülepedett volna, de inkább pótolom, még mielőtt megfakulnak az emlékek.

Eredetileg az Őszi trappra akartam menni, mert jobban tetszett a neve, illetve a Pálos zarándoklat jellegével kapcsolatban voltak fenntartásaim. Aztán a hosszú táv, nomeg Gergő és Robi csatlakozása eldöntötte a szombati programot. Kár volt tartanom tőle, egyszerűen csodálatos volt a túra! Annyira remek ötletekkel kedveskedtek a szervezők, és ezeket olyan hihetetlen szeretettel tolmácsolták mindenütt; látszott rajtuk, hogy áldott jó emberek és a szívük-lelkük benne van az eseményben! Sajnáltam is, hogy csak brahiból választottam a Pálost. Erre illett volna kicsit rákészülni, mert a lelki oldala őszintén szólva elment mellettem.

Na, de álljon itt néhány példa a rendhagyó gesztusokra: valahol egy hatalmas zászlóra strigulázhattuk, hogy miért jöttünk el (aztán a zászlót átvitték a célba), másutt egy követ vihettünk át az egyik pontról a másikra, egy harmadik helyen pedig szintén kövekből raktak ki egy szívet, és az alját nyílként megerősítették, hogy mutassa a továbbutat. Tényleg fantasztikus volt! A remek helyeken vezető 74 kilométert a túra szalagjaival tökéletesen végigjelölték, néhol már-már zavaró gyakorisággal, a kritikus(nak vélt) részeket A4-es motivációs idézetekkel gazdagították, éjjel pedig mécsesekkel világítottak. Az ellátás valami döbbenet, a fél liter vizem mellé nem is igen keleltt volna hoznom semmit! Két etetőpont volt, egy hideg- és egy melegételes, erre a célban még nagyon finom borsólevest kaptunk, ovis teával. :)

Robi a rövidtávra jött, így a második felét Gergővel tettük meg, illetve a kompátkelés után Áron, Peti és egy másik srác társaságában, aki a többiek kérésére az egyik szakaszon benyomta kísérőzenének a Number of the Beastet - 1982-ből, ez fontos! :)

A tempó a két kajálással, és a kompra várakozással nagyon rendben volt. Ezekkel egy bő órát biztos, de lehet, másfelet is eltöltöttünk. Viszont a komp előtt egy félreszámolás következtében egy óra alatt alatt kellett letoltunk 7,5 kilométert. Végül 50 perc alatt sikerült, de én úgy be voltam tojva, hogy a végén szabályosan sprinteltem a "kikötőhöz", nem akartam egy órát várni a következő kompra. :) Gergő szerint a futás (kocogás) annyira nem megy most neki, de azért tolta ő is, mint a gép. :) Az éjszakai részen vettem észre (nyilván nem a nappalin), hogy az elemet kicserélhettem volna (vittem azért újakat), mert már alig világít a lámpám és bizonytalanul lépkedem. De a túlparton belöktünk egy felest a kocsmában, és a bizonytalanság el is múlt. Az elemcsere pedig elmaradt. :)

A végén a Peti által felajánlott fuvarnak köszönhetően egész időben haza is értem, még úgy is, hogy a MÁV most sem volt éppen a helyzet magaslatán - de ez természetesen semmit nem von le a túra értékéből, sőt, mondom, tényleg szenzációs rendezvény volt, és aki csak teheti, legközelebb bizony menjen el rá, a hosszúra! Nálam év túrája gyanús.