19 hozzászólásSzteroidkúra vette kezdetét.
Miért van az, hogy annyian szólnak ez ellen? Talán azért, mert még nem járkáltak olyan cipőben, amiben a bajság miatt nem lehet futni?
Úgy értem, hogy valószínű, hogy azok ágállnak a legjobban az ilyen nagyon mesterséges gyógyítások ellen, akiket még nem igazán űzött az újraedzhetnék. Akiket még nem sürgetett ennyire a már megszokottan begyűjthető adrenalinadag.
Vagy én látom rosszul? Van akinél olyan maradandó- vagy akár átmeneti – elváltozást, degenerációt okozott a szteroid, hogy ezért rohan mindenki előle és próbál hosszas és méregdrága alternatív gyógyászatot találni?
Én konkrétan már alig vártam. Azért, mert ez azt jelenti, hogy közelebb kerültem az időhöz, amikor újra vehetem a Vomerómat.
A mai indulásom itthonról is emlékezetes volt. Miért is nem csodálkozom azon, hogy az én házamtáján egy egyszerű téli reggel is ilyen bonyodalmakkal indul… El kellett mennem a szervizben hagyott cangámét, úgy 3 kilométerre a lakásomtól gyalog. Azt terveztem, hogy onnan már cangával megyek a kórházba, hiszen az van onnan 6-7 kili. Ezt meg csak nem vállalom be sántítós lábbal… különben sem érnék oda időre, amikorra a csodaErnő doktorbácsi csőre húzott injekciós tűvel várja a mindenre elszánt és mindenbe beletörődött Szonját.
Igen ám… de kinéztem az ablakon, amikor kezdtem az öltözködős hadviselés. Az első dilemma ekkor vetült, hogyan is csináljam? Gyalog és bicajjal kell ma haladnom. Húsz centi hóban hidegben és szemerkélő szmötyiben. Először bicajszervizbe, majd onnan kórházsziti. Fáznom sem kéne, megáznom sem, de azért a gyalogot is bírja a lábbeli…
Így alakultam a végén egy olyan kombó, ami magában foglalta egy desszantos, egy miszpitsa és egy átlagpógár megjelenését. A lábamon egy komoly bakancs. Alsóruhának a nyári futógatya, térdzokni, koptatott, szaggatott farmer. Fölül kék combközépig érő elegáns irhabunda, majd fejfedőnek egy szép nyúlszőrkalap. Szerinted?
(sportos bundám és átlagos sapkám nincs)
Ehhez a látványhoz még kéretik hozzáadni, hogy alattam egy városi bringa, aminek a kerekei 20-10 centi havon igyekeznek közlekedni. Konkrétan, mire kitekertem a kórházhoz, annyira néztem ki hülyén és izzadtam le a bundámban és a csodakalapom alatt, mint a pulmiökör…
De segáz, minden szpesöl, én most talpat gyógyíttatok, de hirtelen.
Komolyan mondom, hogy a folyosón ülve és a talpamba landolni készülő böllértűre gondolva ismét nem volt őszinte a mosolyom. Imádkoztam a gyors és lehető legkevésbé megviselős fájdalomért, imádkoztam, hogy a lehető legjobb kezelést válassza a kedvencke dottore.
Azt választotta…
Három szteroid három héten át adva. Utána ima. Ima azért, hogy ne kelljen folytatni a lökésterápiával, vagy a sugáradagolással…
Bizakodó vagyok…
:)...elég autentikus, talán a doktórke-t még átírnám dottorére:D....jobbulást Neked, hidd el az segít amiben hiszel :)