Egy nadrág, amiben jobb futó lehetek

A Puma 2013-ban úgy döntött, forradalmasítja a futóruhák világát, és olyan innovatív megoldásokat vet be a termékeiben, amelyeket eddig még egyetlen sporszergyártó sem. Az egyik ilyen igazán különleges ruhájuk egy nadrág, a Puma ACTV, melyet szerencsém volt kipróbálni, és amelybe azonnal beleszerettem.

A technológia

A Puma kutatói a kineziológiai sporttapaszok hatását használják fel a nadrág gyártása során: a nadrág anyagába belülről beépítették az ízületek és izmok védelmét szolgáló tapaszokat. Így mozgás közben a testtel együtt dolgoznak a ruhadarabok is, és az izmok erejét maximalizálják. Az elasztikus szilikon tapaszok a nadrágba építve követik az izmok vonalát és masszírozó hatást fejtenek ki a speciális részeken. A bőr meghatározott területein mikromasszázst és nyomást fejtenek ki, így lehetővé teszik az izmok gyorsabb és hatékonyabb energiaellátását, ezzel segítve a sportteljesítmény maximalizálását. A kompresszió célja pedig, hogy csökkentse és késleltesse az izomfáradást az edzés során, valamint segíti a gyorsabb regenerálódást is.

A hálós panelek és a dryCELL technológia biztosítják, hogy a nadrág légáteresztő legyenek és száraz maradjon a kemény edzéseken is.

A nadrág

Egyszerű, hosszú, bokáig érő fekete, testhez álló futónadrág. Semmi csicsa, betét, díszítés, igazán diszkrét kiképzésű darab, nekem tetszik. A jobb combon ezüst Puma logó látható, hátul a deréknál egy PowerCell felirat a hálós betét légáteresztő technológiájára utalva, a bal bokánál pedig piros sávon az ACTV a nadrág típusát jelzi utal – mert hogy van RCVR nadrág is, ami mást „tud”. Jobb oldalon a csípőcsont magasságában zipzáros zseb található. A nadrág 76 % poliészterből és 24% lycra-ból áll.

Az első találkozás

A csomagból kibontva a nadrágot látom, hogy egy egyszerű, diszkrét fekete darabbal van dolgom – tetszik, hogy nem csicsás, hanem visszafogott, nincs rajta semmilyen hivalkodó díszítés, így bármilyen felsővel könnyen felvehetem, nem fogok paradicsommadárnak kinézni. A férjem azonnal jelzi, hogy szeretné majd néha kölcsönkérni, mert küllemét tekintve igazán uniszex. :)

Anyagának tapintása kellemes, belül érzem a rugalmas kineziológiai tapaszokat, kívül pedig kirajzolódik a bordázatuk az anyag felszínén. A derekán a megkötő jó hosszú, így nincs esélyem rá, hogy véletlenül behúzzam  a madzagot a nyílásba (más nadrágoknál rendszeresen megteszem), hogy aztán hosszas szenvedés árán tudjam csak előbányászni ismét. A bokánál hosszú a zipzár, ebből sejtem, hogy szoros lesz a szára, de itt pont erre van szükség, hiszen ez a nadrágba oltott technológia lényege.

A felpróbálás nehézkesen indul, hiszen ugyanúgy igyekszem magamra húzni ezt a nadrágot is, mint bármilyen más futónadrágot: bedugom a lábam felül, alul pedig kidugom. Vagyis kidugnám, de ez most nem megy. A szilikontapaszok miatt nem csúszik végig a lábam a nadrágszáron, pár centi után elakad. Ezt a nadrágot úgy kell felvenni, mint egy harisnyát: „össze kell szedni”, hogy csak egy nagy lyuk legyen a kezünkben, bedugni a lábat, majd bokától centiről centire eligazgatva felhúzni teljesen. Egy egy éves örökmozgó kisfiú mellett ez igen kockázatos művelet, mert látja, hogy bénázom, és jön „segíteni”. :) Úgy érzem magam, mint az úszók, amikor a szuperszoros cáparuhát aggatták magukra, amit egyedül fel sem tudtak venni. :)

A nadrág megfelelő eligazgatása a lábakon nagyon fontos, hiszen ahhoz, hogy a kineziológiás technológia hatni tudjon az izmainkra, a tapaszoknak a megfelelő helyekre kell kerülnie – a nadrág címkéjén ott is van, hogy hol kell lenniük a tapaszoknak. Figyelek, hogy ne csavarodjon meg a lábszáramon a nadrág, a térdemet körülöleljék a tapaszok, és a combon is a megfelelő helyeken stimulálják az izmaimat. A sikeres felvétel után megállapítom, hogy rendkívül szoros – de nem kellemetlenül, és ahová felhúztam, ott is marad. Végre egy hosszú futónadrág, ami nem csúszik le a derekamnál és a lábam között is passzentos marad, nem kell tartanom a kidörzsölődéstől a csúszkálás miatt! Levenni sem egyszerű, de szépen le lehet gurítani a lábakról a nadrágszárakat.

Felfedezem a zsebet is: nem túl nagy, de az mp3 lejátszóm és a kulcsom belefér, a zsebkendőt pedig úgyis a nadrág derekába teszem be, így amire nekem szükségem van a futás során, az mind nálam van. Oldalt található, így ha valamit ki szeretnék venni, könnyen hozzáférek, nem kell a nadrág derekában belül kotorászni, mint a legtöbb futónadrágnál.

A méret tökéletes, mintha rám öntötték volna – ám szegény férjemet el kell keserítsem, ő ebbe a nadrágba nem fogja tudni belepréselni magát, bár hosszra megfelelő lenne neki, de a combjai és a vádlijai erősebbek az enyémeknél, neki eggyel nagyobb méret lenne ideális. De én alig várom, hogy indulhassak futni!

Az első futás

A napi edzésem 12 kilométer, kellemetlen, hűvös, esős időben – viszont mivel nincs még meleg, nem vágyom háromnegyedes nadrágra, ám annyira hideg sincs, hogy a bélelt téliben menjek, tökéletes választás a Puma ACTV. Már itthon érzem, ahogyan a tapaszok és a kompressziós kialakítás kellemesen masszírozzák az izmaimat, picit mintha élénkebb is lenne a vérkeringés az egész lábamban. Gyakran hordok kompressziós (térd)zoknit, főleg a hosszabb edzéseken és az ultraversenyeken, az érzés akkor is hasonló, csak most térd felett is megvan, nem ér véget a zokni száránál.  

Természetesen hagyok magamnak időt a bemelegedésre, de úgy érzem, jó formában vagyok, jól fog menni a futás ezen az edzésen. A nadrág remekül összetartja az izmaimat, sem lassú, sem gyorsabb tempónál nem csúszik el, nem dörzsöl, nem irritálja a bőröm, passzol és tapad a testemre, nagyon kényelmes. A 12 kilométert rekordidő alatt teljesítem – elsőre nem tudom eldönteni, hogy a nadrág segített ilyen jól futni, vagy amúgy is ennyire pörögtem volna, mindenesetre az izmaimat nem érzem fáradtnak az edzés végén.

Tempó futás

Másnap 8 kilométer váltott tempójú futás vár rám, ahol a lassabb és gyorsabb sebességű szakaszok váltogatása más-más terhelést ró az izmokra. Bízom benne, hogy a nadrág speciális kialakítása segíteni fog az edzés sikeres teljesítésében. Az előző napon letudott futás után nem érzek problémát az izmaimban, így frissen vágok neki a rám váró kilométereknek. Kényelmes tempóban kezdek, majd jöhet egy lendületes kilométer: a váltás jól megy, érzem, ahogy az izmaim dolgoznak, de nem fájnak, nem zsibbadok el a gyors szakasz végére, ha nagyon akarnám, még tudnám folytatni. A lazább futás is jól megy, nem érzem fáradtnak a lábaimat, újra tudok gyorsítani, sprintelni, amikor kell, a zsibbadás és a görcsök pedig elkerülnek a további lassú és gyors etapok során is. Az edzés jól ment, az izmaim rendben, fájdalom nincs, az izomfáradtság pedig mintha kisebb lenne a megszokottnál.

Hosszú futás

A nadrág le sem akar rólam szakadni, az edzéseimet ebben teljesítem, mióta megvan. J Többször futottam benne 15-20 kilométer közti távokat. Azt nem mondom, hogy meg sem kottyantak, de érezhetően később kezdtek el fáradni a lábaim, mint egyébként szoktak – ezt az edzettségem és az állóképességem fejlődése mellett a Puma ACTV-nek is tulajdonítom. Az igazi nagy próba azonban még hátravan: egy 46 kilométeres ultratáv, amelyet a 12 órás versenyre való felkészülés utolsó kemény erőfelmérőjeként kell teljesítenem. Ezen a futáson a nadrág is bebizonyíthatja, mit tud, nem csak én! :)

A biztonság kedvéért a vádlimat dupla kompresszió alá helyezem: zokni és a nadrág együtt biztosan segít. Kissé fáradtan indulok neki a távnak, korán reggel van még, a város alszik, legszívesebben én is azt tenném, de menni kell, hosszú lesz ez a futás.  Egészen jól haladok, érzem, hogy van erőm, szépen telnek a kilométerek, viszont semmilyen problémát nem tapasztalok. Nem érzem fáradtnak a lábaimat, a vádlijaim és a combjaim is szépen dolgoznak, görcs és fájdalom nincsen, még 30 kilométerhez közeledve sem. Ilyenkor azért már szoktam érezni, hogy mennyi kilométert tettem a lábaimba, jelzik, hogy fáradnak, kissé elnehezülnek a lépteim, rövidül a lépéshossz – most viszont ez nincs. Nem mondom, hogy olyan, mintha most indultam volna, de nem is érzem a szokásos kellemetlenségeket. Általában a belső combjaim jelzik először, hogy már sokat mentem, de ez a jelzés is elmarad. Sőt, 40 kilométernél tudok gyorsítani, ruganyosan és kényelmesen lépkedek, tudom picit növelni a lépéshosszt is a tempóval együtt. Csaknem 4 és fél órával az indulás után elégedetten érek haza: megcsináltam az utolsó kemény edzést, jól is sikerült. A lábaim még bírták volna tovább a futást, nem zsibbadok, nem görcsölök – de azért jólesik a hideg-meleg vizes zuhany és a masszírozás, és meglepően jól megy a séta. A Puma ACTV jelesre vizsgázott az ultratávon!

Vélemény

A nadrág nagyon tetszik, és bátran merem ajánlani a futó ismerőseimnek, azoknak is, akik rövidebb távokat futnak, de leginkább a hosszútávfutóknak és az ultrafutóknak. Azt gondolom, hogy erre a technológiára leginkább azoknak lehet szükségük, akik 20 kilométer feletti távokat, maratonokat és ultrákat futnak, mert a jótékony hatások ilyen hosszú távokon jönnek ki igazán, hiszen késleltetik az izmok fáradását és javítják a lábak vérkeringését, erre pedig hosszú távon van igazán szükség.

Az általam kipróbált, bokáig érő nadrágot leginkább kora tavasszal és késő ősszel történő használatra tartom ideálisnak, télen a vékonysága miatt sajnos fázhat benne a futó, alá nem érdemes semmit venni a tapaszok miatt, ha pedig fölé veszünk valamit, az szintén nem ideális.

A melegebb évszakokra remek lehetne a Puma ACTV rövidnadrág formájában, amely a combizmokat stimulálja és tartja szorosan – a vádlira ilyenkor mindenki kompressziós zoknit vesz, azzal együtt érvényesülhetne a jótékony hatás.

A mosást remekül bírja, a tapaszok belül sértetlenek, a nadrág felvéve több mosás után is ugyanolyan szoros. Az anyaga kívül nem bolyholódik, nem sérült, a színe nem fakult.