Teszteld te is
kedvenc sportcuccodat
majd írd meg róla a véleményed!
Teszt írásához először be kell jelentkezned!
Fuss gyorsabban
hores 4265 napjaTermék: Inov-8 - Road-X 233
ÖsszefoglalásEz az írás nem csak egy cipőről szól, hanem a hozzá kötődő stílusról, elhatározásról is. Hogy ez szemléletesebb legyen, kellett egy megfelelő összehasonlítási alap is, ami jelen esetben a Saucony Kinvara 2 modellje. Kellett egy kihívásokat kereső ember, aki én volnék, és így olvashattok egy olyan cipőről, amiről eddig még nem találtam leírást sehol. Remélem, kedvet tudok csinálni a kírérletezéshez, és mások is megpróbálnak majd a "saját lábukon járni".
Részletes tesztAz első sorok szóljanak a tesztelőről, mivel nem mindegy, hogy például egy sportkocsi esetében sem, hogy ki a sofőr, és milyen szempontok alapján értékel. Még nem vagyok igazán gyors futó, de már alakul ...
Nem túl régóta futok, picit több mint két éve, ami az életmódváltás részeként kapcsolódott az életemhez. Most 35 éves vagyok, a 18 éves kori teljesítményeimet már sikerült túlszárnyalni, de azt gondolom, még nem ért véget ez az út. (10km -43 perc; HM - 1.35) Kezdetben 2km-t futottam (ennyire tellett), de aztán egyre többet, és gyorsabban sikerült teljesítenem, még egy nap valaki rávett egy 10km-es táv lefutására, és onnantól egy új „világ” kezdődött számomra. Másmilyen cipő, más célok, más hozzáállás, egy teljesen új szemlélet. Ezt az érzést az első versenyen való részvétel mondhatni megsokszorozta, és látva, hogy mások mire képesek, bennem is új célok kezdtek körvonalazódni.
Cipője azt gondolom, mindenkinek van több féle, márka, típus is, mert a nagy kínálatban senki nem fogja tudni kiválasztani elsőre a megfelelőt. De mi is a megfelelő? Mást ajánlanak a versenyekre, résztávokra, mást a hosszú futásokhoz, mást a nagy súlyhoz, és mást a terepfutáshoz. Az ember először általában valami futópályán kezd futni, vagy futóparkban, de aztán ahogy nőnek a távolságok megismerkedik az aszfalt kemény világával, eztán esetleg a terepfutás szépségeivel is.
Mivel az életmódváltás „jól” sikerült, és a súlyom mára mindössze 60-64kg, így hamar rájöttem, hogy nincs szükségem nehéz, agyoncsillapított, merevített „holdjárókra”. Az első igazán könnyű cipőm egy Saucony Kinvara 2 volt, ami nem csak a súlya és a rugalmassága miatt volt érdekes, hanem a „minimalista” mivolta miatt is. Ennek a cipőnek 4mm a sarokemelése, ami lényegesen jobban igénybe veszi a vádlit, és egyéb lábfejhez kapcsolódó izmokat. Innen már nem kellett sok idő, hogy eljussak a mezítlábas futásig, és az ehhez kapcsolódó termékekig, cégekig. A terepfutás puhább talaja miatt, itt kezdtem meg az ismerkedést az új futótechnikával, egy Inov-8 Terrafly 303 társaságában.
Road-x 233:
Idén, február 7.-én, el is érkeztünk a teszt főszereplőjéhez, az aszfaltra tervezett, szintén Inov-8 által gyártott „mokaszinhoz”. Elsőre nekem nagyon impozáns, női szemmel is szép (mondták) cipő. Nincs sok felesleges dolog a cipőn, méretileg egy számmal biztos kisebb kell belőle, mint ami a többi cipő esetében szükséges volt. A súlya a versenycipőkéhez hasonló kb. 233gramm, sarokemelése 6mm. Ami miatt érdekesek ezek a cipők, az a várható élettartam. Mivel a mezítlábas futás esetén a csillapítást nem a cipők, hanem a láb izmai végzik, így ezekben a cipőkben nem megy tönkre, nem szűnik meg a beépített csillapítás, mivel ezekben nincs ilyesmi. Így, igazából addig hordható, amíg szét nem hullik.
Első benyomások:
Minden teszt úgy az igazi, ha tudjuk valamihez hasonlítani az újat. Én most jelen esetben ezt a cipőt a Kinvara-hoz tudom hasonlítani, mivel eddig ez volt az egyedüli „könnyű” cipőm. Hozzá képest is pici, (igaz nem könnyebb) de ránézésre is más világ. A Kinvara talajfogása „szivacsosabb”, puhább érzés, ez inkább „gumis”, ha már hasonlattal élek. A talp része lényegesen vékonyabb, mezítlábasabb. A vásárlás napján nem volt jó idő, de ki kellett próbáljam a cipőt, és mint valami táltos száguldottam benne picit több mint 5km-t. Mivel az alapozás elején tartottam, nem futottam még gyorsan, de ebben a cipőben valahogy nem tudtam lassan futni, és csak „lestem” az órán a 4.40, 4.45/km –es időket. Meg kellett állapítsam, hogy a cipő gyors, lehet majd benne gyorsan futni. Ekkor még azt gondoltam, hogy ebben a cipőben fogom futni a hétvégi „hosszúkat”, és egy általános futáshoz is használt topánka lesz. Az első futás hatását is éreztem a vádlimban, de ez nem volt még jelentős, így nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
Picit a mezítlábas futásról:
Ha elővesszük, elolvassuk a gyártó által kiadott dokumentumokat a mezítlábas futásról, akkor látni fogjuk, hogy ez nem az a „hamm, bekaplak” dolog. A teljes átálláshoz 1-2 év is kellhet, és a nem túl hosszú távú futásokhoz is egy 4 hónapos szoktatási időszakra van szükség. Persze, ez egyénenként változó, kinek milyen erős a lába, ki mennyire túlsúlyos, stb.. Mivel én már egy ideje ismerkedtem a dologgal, gondoltam, minek nekem a szoktatás, és az átmenet.
Tapasztalatok:
A cipő talpára ránézve azt gondoltam, hogy nagyon csúszni fog, de meglepetésemre vizes úton is stabilan kapaszkodik, mint valami esőgumi. A felső rész nagy pólusú, szellős, erős anyagból készült, és nem olyan műanyag, mint a Kinvara esetében. A cipő orr részén nem található semmiféle merevítés, gondolom ennek is köszönhető, hogy a kisebb méret is megfelelő belőle. A talp anyagának rugalmassága, keménysége más, mint a Kinvara esetében, itt is a puha hab, és a kemény gumi érzés az, ami erről eszembe jut. A sarokrész nagyon alacsony, nem tartja a bokát, de nem is erre találták ki.
A második futásom 12km hosszú volt, és 5.10/km tempó körüli alakult. Ebben még semmi érdekes nincs, de az érzés, ami 9km körül utolért, na, abban volt valami új. A végén azt éreztem, ha még tovább futok, valami tuti elszakad a vádlimban. Annyira elfáradt a lábfejem, vádlim, hogy ilyet idén még nem is éreztem. Egy inam is megfájdult, ami átível a lábfejen. Ez aggasztott kissé, mert már volt egyszer egy ínhüvelygyulladásom, ami hasonlóan kezdődött. Azt nyugtáztam, hogy hosszabb futásokat nem ebben a cipőben kell még teljesíteni, és hogy komolyan kell venni az átállást, és az edzést, ha tényleg „mezítláb” akarok futni. Két napot kellett várnom, míg újra úgy éreztem, hogy futhatok. Az időjárás nem volt túl kedvező, és így a cipőhöz, és a dombokhoz való alkalmazkodás jegyében egy 10 emeletes lépcsőházat választottam helyszínnek. Másnap, gondoltam kipróbálom futópadon is a cipőt. 1ó 30 perccel indítva, az egyébként is „vádligyilkos” lépcsőzés után, ismét kiütöttem a futóművet két napra.
Elgondolkodtam, hogy talán nem ártana tényleg némi fokozatosság, és ránézve az „útmutatóra”, azt láttam, hogy heti 3 alkalom, 40-45 perc éppen elég lenne, lett volna kezdetben. A negyedik hónap végén már 2x1 óra is megengedett … Persze, én a Kinvara-ban is 22km-t futottam második útján, természetesen ott is volt bajom rendesen a 4mm-es sarokemelés miatt, de nem vagyunk egyformák, én szeretem a saját tapasztalatokat, az új kihívásokat.
Ezután heti 1-2 alkalommal futottam benne 11-12km-t, majd 14-15km-t. Azon még mindig gondolkodom futás közben, hogy mikor futok majd maratont ebben a cipőben, de mint látszik, azért egész gyorsan haladok ezzel a dologgal is.
A konklúzió:
Mivel van cipőm, ami 150 grammal is nehezebb mint a Road-x, és volt alkalmam többször összemérni 3-4 féle cipőt is hasonló távokon, hasonló pulzustartományokban, így leszögezhető, hogy a könnyebb cipőkben gyorsabban lehet futni. Ebben semmi újdonság nincs, sokan futnak a versenyeken e miatt könnyebb cipőkben, hogy még jobb idővel érjenek célba. A kérdés, hogy mennyivel gyorsabb egy könnyebb cipő, és mi ennek az ára, ha van ilyen. Itt arra gondolok, hogy fájnak a térdek, bokák, hátak, ha esetleg nem megfelelő a csillapítás a cipőben. Ez az általános marketing, egy mai futócipő esetében. Ha valaki nekiáll a témával foglalkozni, látni fogja, hogy ez futóstílus, edzés, és idő kérdése, hogy valaki mikor lesz képes a saját csillapítását használva, még hatékonyabban futni, mint az energiát elnyelő cipőkben.
Mennyi az annyi:
A 130-148-as pulzustartományban, mondhatni a regeneráló tartományban legalább 15 mp /km nyerhető egy könnyű cipővel, ami lehet több is a hatékonyság növelésével. Ez a saját tapasztalat, de szerintem arányaiban nagy különbségek nem lesznek, ha valaki nekiáll letesztelni a dolgot. Ez annyit jelent, hogy egy maraton esetében 10percet nyerhet valaki, ha nem 340-380 grammos cipőkben szeli a km-eket. Azt még nem tudom megmondani, hogy a puha Kinvara, és a keményebb mezítlábas Road-X között mennyi különbség van, ha van, mivel a versenyek még csak most kezdődnek, de nem sokára erre is fény derül.
Hogyan is használjuk:
Mindenképpen kiegészítő cipőnek javasolnám, heti 1-2 futás beiktatásával, esetleg rövidebb versenyekhez. Futópadon is használható, így is érezni a különbséget, egy normál cipőhöz képest. Első nekifutásra érdemes a mezítlábas futással terepen próbálkozni, mivel lényegesen kíméletesebb, mint az aszfalt. A Road-X, mint a nevében is benne van, aszfaltra tervezett talppal rendelkezik, így a terepre, egy oda illő testvérét javasolnám. Nagyobb testsúly esetében biztosra veszem, hogy az átállás sokkal hosszabb, mivel a vádlinak, egyéb szükséges izmoknak sokkal nagyobb erőt kell kifejteniük, elviselniük. Ebben az esetben a megfelelő testsúly elérése is szempont kell hogy legyen.
Tartósság:
Megelőlegezem a cipőnek a hosszú élettartamot, mivel a terepre szánt márkatársa nagyon jól tűri a strapát, a mosást, és minden egyebet.
Inov-8 - Road-X 233 értékelése Teszt értékelése
Jó kis teszt, kíváncsian várom a folytatásban a Kinvara vs. Road-X nyúzópróbát.