íme Remák Zoli levele:

"Kedves Barátaim,
eljött a búcsú ideje. Hosszas tépelődés után úgy döntöttem, befejezem a professzionális pályafutásomat.
Tizenhárom éven át kerekeztem hivatásszerűen. Ez nem sok - későn kezdtem, de annál keményebben csináltam. Mindent feláldoztam a biciklizésért, és egyáltalán nem bánom.

Az én életművemnek tekintem, hogy magamból, aki közepes adottságokkal rendelkezem, egy jobbfajta versenyzőt faragtam. Önállóan. Az én életem az edzés (volt). Legyőzni önmagam határait. Ez éltetett. Mostanáig.

Hét többnapos nemzetközi kerékpárversenyt sikerült megnyernem.
2000: Gemenci Nagydíj
2003: Tour de Hongrie
2004: Gemenci Nagydíj
2004: Tour de Hongrie
2004: Kassa-Tátra-Kassa
2007: Székely Körverseny
2007: The Paths of Victory Tour (Törökország).

Ezekre az eredményekre nagyon büszke vagyok. Megnyerni egy többnapos versenyt nem egyszerű. Az egyik legnagyobb siker a törökországi, 2.2-es The Paths of Victory Tour megnyerése. Ezt már magyar állampolgárként nyertem meg (tudtommal 2.2-es versenyt még nem nyert magyar állampolgár). Ez volt az utolsó verseny, amin indultam.

Nem tudok megnevezni egyetlen konkrét okot, amiért abbahagyom. Sok minden közrejátszott a döntésemben. Az egyik, hogy a csapatomban már nem tudtam volna továbblépni. Persze azért továbbra is nagyon szurkolok a többieknek. Mostanra ráadásul az is világos lett, hogy két évig nem indulhatnék VB-n, s nem indulhatnék a pekingi Olimpián sem. Kár, hogy évekig húzódott a honosításom. Döntésemnek nem utolsó sorban anyagi okai is vannak. Sohasem a pénzért bicikliztem, esküszöm, de azért az elgondolkodtató, hogy mint a kezdő fizetésem (betanítatlan munkaerőkét is) a duplája lesz annak, amit a kerékpározással kerestem. Szerencsére a szakközépben eltöltött idő és a két év egyetem nem múlt el nyomtalanul, novembertől ugyanis egy ipari dizájnnal foglalkozó cég alkalmazottja leszek. De bízom abban, hogy még lesz közöm ehhez a sportághoz.

Úgy fejezem be a biciklizést, ahogyan elkezdtem: egy szál lyukas biciklinadrággal. Jelenleg biciklim sincs. A versenybiciklimet visszaadtam, újra pedig még nem telik.

Mindenkinek köszönet, aki segítségemre volt a pályafutásom ideje alatt. Külön köszönet azoknak, akik kijöttek a versenyekre, felfestették a nevem az úttestre, transzparenst készítettek és hangosan biztattak. Ez nekem nagyon-nagyon sokat jelentett. Köszönöm!!!