Köszönöm az elismerő szavakat! De itt tényleg menni kellett pedig fájt nagyon. De szerintem azokat a szurkoló szemeket nem lehet elfelejteni: Most mi lesz Anikóval nézés! Menni kellett még ha fájt is, de sikerült és Ő ebből semmit nem vett észre!

Sok volt, sok volt... Minek fut, aki nem bírja? :)

Panferik, emlékszem, mikor először láttalak... egy pillanatra talán, vagy nem is tudom. 2005 októberében befutottam a Maratonon (fájt, sokat hagytam ki, s akkoriban egy évben egyszer futottam 20 kilométernél többet), aztán sorban a többiek is. Vinca és Nyuszi volt, akiket úgy, ahogy ismertem; előző nap a tésztapartin találkoztam velük először, de lehet, hogy már akkor veled is. Nem tudom, nem ismertem még senkit. No és akkor mondták Vincusék, hogy Panferik majd jön. Valami bajod volt épp, begörcsöltél, vagy tudom is én, pedig már akkor is őket kísérted, míg bírtad. Aztán lassanként megismertem egy csomó embert, köztük téged is, egy dcsupaszív golyófejűt, aki futogat, keveset, azt is csak módjával. Aztán a futást már nem is figyeltem nálad, csak azt, hogy egyszer itt osztod az energiát a teliszájas vigyorgásoddal, máskor amott lelkesíted a csüggedőket, néha láttalak futni, de igazán nem ez volt a jellemző, ami eszembe jutott rólad. Hanem az, hogy valahogy a célban, vagy egy eldugott csücskén bármilyen pályának te ott vagy, sürögsz-forogsz és ettől minden jhobb lesz. (Tudod... Tatán, tavaly októberben az utolsó előtti napon. Az az ordítás, mikor megláttál. No onnantól már a cél lehetett volna bármilyen messze. :))

És aztán mostanában megleptél. Kiderült, hogy az energia benned még annál is több, mint gondoltam, mert fogod magad és futsz, mint mindenki, s hogy ehhez az erőt honnan meríted, az bizony már talány; azt hittem, az a rengeteg biztatás, mosoly, jó szó, amit tőled lehet kapni, soksok szuflát kivesz az emberből... Hogy ilyenkor minden már másodlagos. És hát rá kell döbbenni, hogy nem. Nálad az az alap, az mindig van. És hogy mellette ilyen rengeteget futsz? Hát az is csak természetes. Mint másnak. Fogja magát, megiramodik és rohan... Mert ami belőled a többiek felé energie áramlik, az egészen másfajta erő, az kifogyhatatlan, mindig újratermelődik, arra nem kell gyúrni. És amikor úgy érzed, neked futva kell tartani valakiben a lelket, hát tessék: megcsinálod. És ha arra bizony gyúrni kell, akkor tessék, azt is megcsinálod. Hihetetlen pofa vagy te, Panferik! Remélem, jót futunk majd a jövő héten! Ott lesz Farkas is. ;-)