Sport

(verseny)

Edzés ideje

05:57:00

Távolság

204 km Szint: 640 m

Tempó

01:45 p/km (34.29 km/h)

Edzésleírás

Balaton Maraton. Az alapelvárás 7 óra alá menni (tavaly 7:26 volt, a műtét után 2 hónappal), 6:30 már túlteljesítés, 6:00 alatt pedig a csoda kategória. Úgy terveztem, hogy elég vizet viszek magammal ahhoz, hogy csak egyszer, 140-nél álljak meg. Ehhez képest szuperül sikerült, szinte minden összejött ma.

 

Nem volt túl meleg, így egyszer sem kellett megállnom - 2,5 liter folyadék kitartott végig. Az elején nem indultunk jó helyről (C depo), de a lassú rajt alatt felértünk az élbolyra. Bisku lemaradt korán, de Tomi és Iván ott voltak körülöttem. Az éles rajt ellövése után is mentünk az első 1-2 nagyobb bolyban, nem tudtam pontosan, mennyire vagyunk elöl, de néha láttuk / hallottuk a felvezető motorost. A nagy tempó miatt gyakori 45-50, aztán vissza 30-ra, ettől eléggé megszaladt a pulzusom, de jól éreztem magam. A földvári emelkedőn még együtt mentünk fel. Végig lógott az eső lába, az idő felében vagy esőben, vagy elég vizes úton tekertünk, érdekes módon engen egyáltalán nem zavart, az agyam elfogadta, hogy vizes vagyok és ennyi. Szerencsére mindenféle bukás is elkerült, láttam ugyan párat, de nem voltam veszélyben egyszer sem. A legelejétől a szentgyörgyi emelkedőn szakadtam le, ahol úgy ítéltem meg, hogy nem érdemes all-in mennem, messze még innen a vége. Ennek az lett az eredménye, hogy az északi partra talán egy kicsit gyengébb bolyba kerültem, mint amivel még menni tudtam - így azért kellett vezetnem is bőven, dehát így igaszságos. Nagyjából 10-15-en voltunk, hol többen, hol kevesebben, attól függően, hogy hányan szakadnak le az emelkedőn vagy állnak meg frissíteni, és hogy kiket érünk utol. Nem mindenki vezetett, talán 5-6 ember forgott az elején, köztük én is, de erősnek éreztem magam és a lábam is rendben volt, így vállaltam szívesen. Az északi part elég eseménytelenül telt, a felénél éreztem egy kezdődő görcsöt a lábamban, de bekaptam egy kalcium/magnézium tablettát és pár km alatt helyre tett. Jól ment az evés / ivás is, az óránkénti 2 kaja és 4 deci folyadék elég volt. A végére azért nagyon elfáradtam, de amikor az utolsó 10 km-en láttam, hogy meglehet 6 órán belül, az akkora erőt adott, hogy megtáltosodtam - ott megint nagyon mentünk. A végére egy 20-25 fős boly gyűlt össze, ami együtt érkezett a célegyenesre - ahol én 200 m-ig a 10-ik hely körül lehettem, majd kibújtam a szélárnyékből és tiszta erőből sprinteltem - és nem ért utol senki, egy fél kerékkel megvertem a mellettem nagyon kapaszkodó figurát:). Felemelő érzés volt, az is, hogy nyertem egy sprintet (még ha semmi tétje sem volt) és hogy bementem 6 óra alá, amit előzetetesen lehetetlennek ítéltem. Nagy önbizalmat adott az Ironmanhez: képes vagyok 6 órán keresztül elég magas intenzitáson megállás nélkül tekerni. Nyilván egyedül teljesen más világ lesz, de akkor is, képes vagyok rá. Életem versenye volt eddig, még akkor is, ha 10-20 perc benne maradt, ha egyel erősebb bolyban maradok az emelkedőn. Majd jövőre:)