Edzésleírás

#32: Pulzusmérős teszt és hosszúfutás. Nagyon tanulságosnak volt mondható az edzés.

Reggel megmértem a nyugalmi pulzusom, 49 bpm volt. Kiszámoltam az ennek a pulzusnak megfelelő elvi pulzustartományt, ez 157 bpm-re adódott. Mivel ez a pulzus érték szél, terep, hőmérséklet, egyéb miatt nehezen tartható, így az volt a cél, hogy ne menjek 160 bpm fölé.

A futás elején ezt a bpm-et tartva kimérhető volt az ennek a bpm határnak megfelelő tempó, ami 5:35-5:40 környékén adódott (az ennek a tempónak megfelelő maratoni célidő kb pont 4 órára adódik). Probléma volt, hogy az első kör végére eléggé megfájdultak a térdeim, tényleg el kell kezdeni valami porcerősítő kúrát.

Ezért a második körben úgy döntöttem, az átlagos versenytempómban futok, megmérem az ennek a tempónak megfelelő bpm-et.

1. Szigetkör: 29:49 (5:37 p/km, Átlagos bpm: 157)

2. Szigetkör: 25:30 (4:49 p/km, Átlagos bpm: 173)

Hazafelé megpróbáltam megnyugtatni a pulzusomat, és 160 alá bemenni, de ez nem sikerült, gyakorlatilag meg kellett volna állnom ahhoz, hogy ez sikerüljön. Ezek szerint az idő haladtával a pulzusértéknek megfelelő tempó lassul. (?)

Összegzés: Számomra elég megkérdőjelezhetővé vált ez a tartsuk a pulzust dolog. Tavaly a 30 km-en holtpont nélkül, 5:02-es tempóban futottam végig, elvileg bőven a laktátküszöb felett. Ha lassabban futok, fáj a térdem (ezt már máskor is tapasztaltam, lassabb tempó esetén), ha gyorsabban, elsavasodik a combom. Hol az igazság? Októberben a maratonon kiderül.