Drága Timikém!  Ismerős a "téma"...bár én soha nem "merek" szólni, hogy esteleg nekem is lenne - e helyem.... Remek hosszúfutást produkáltál, főleg ha még a "körülményeket" is bekalkulálom! Új hét következik, de azért szépen folytatod az elkezedett munkát...Egészségedre!

:)

Igen, vmi olyasmi...szeretjük egymást a turistákkal :)

A legritkább esetben húzódnak félre vagy hagynak helyet...3 lehetőség közül az egyik szokott megvalósulni az esetek többségében (függetlenül attól, hogy előlről avyg hátulról érkezem):

1. Meghallják ugyan, hogy kiáltok, hogy 'bocs, utat légyszíves', de ez abban merül ki, hogy aki jobb oldalon volt az áttér bal oldalra, aki balon az meg jobbra...úgyhogy a helyzet gyakorlatilag változatlan.

2. Szembe jövőknél mostanában igen gyakori, hogy lehajtott fejjel mennek előre, nem figyelnek semmire, meg sem hallják, ha szól vagy már-már kiabál nekik az ember, majd amikor melléjük érek, és félig-meddig a hegyoldalban próbálom kikerülni őket, akkor a szívrohamot kapnak, hogy 'Úristen, én meg honnan kerültem elő' és rosszabb esetben még a bozótosba is beugranak...

3. Meghallják ugyan, hogy kérem, hogy menjek arrébb, de sz...nak rá, amikor meg finoman félretolom őket (nem lököm), akkor meg jön az anyázás, meg, hogy majd megvár az út végénél és ott elszámolunk stb.

Szóval kulturált emberek járnak errefelé. Persze azért vannak pozitív tapasztalatok is!

...szóval akadályfutás volt? ;)))