Edzésleírás

Elérkezett az a bizonyos pillanat: mikor megkóstoltam hosszú tépázó várakozás után 2011. születésnapi tortáját "a Magyarországnak". Kecskeméti barackos kölestorta. A futásunk féltávjára esett. Alig vártam, hogy megtörténjen... A Vári cukrászba hosszú, kígyózó sorából mohón lestem a sütis pult felé, nem-e elfogyott és újra zablát kell tenni kíváncsiságomra. (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a száraz melegben egy savanyú sorbet fagyi lett vola ínyemnek a legkívánatosabb, de a várakozás és a kiváncsiság felül írta a spontán ésszerűséget.)

Van! Kérem! Hamm! Nyamnyogtam a kánikulában  az egyébként 10 pontos tortát, amit a meleg miatt alig tudtam lenyelni is. 

- Ez az a pillanat! Ez az a pillanat! Eljött és én most a magamévá teszem! (Oh, ez olyan, mint egy kis erőszak. Nem csak olyan..., de azért az erőszak tevőnek mindig egy kicsit jó. Nem? ) Na lépjünk.

Szóval ez az eledel minden igényemnek megfelel - általában, de én még mindig egy gombóc savanyú vizes fagyit kívántam. És tudjátok mi lett? Megkérdezte a Kedves:

- Nem kérnél még egy gombóc...

- Dehogynem :D

Már választottam is a cukrászda legkívánatosabb fagylaltját, egy kellemesen savanykás vizes céklafagyit.

Hogy ez a Kedves milyen jó "party"! És a céklafagyi milyen jól esett! Hazafelé a futás mondjuk kevésbé. Ment volna lassabban is . Tanulságok levonása, feldolgozása, alkalmazása egyéni kompetencia ;)

3 hozzászólás

Kicsi 4841 napja

A céklafagyi nekem is furán hangzik, biztos azért, mert én "vidéki" vagyok. :)

Egészségedre ezt a sok finomságot.

Gandi 4841 napja

Egészségedre! No de céklafagyi??? :-)

Fidó 4842 napja

:)