Edzésleírás

Merkapt Szezonnyitó 2. nap
http://www.merkaptse.siteset.hu/index.php?m=10077&id=6444

Második napunk reggelére még heten érkeztek, így 20 fősre duzzadt a csapat. Mivel a vendégház befogadó képességét meghaladtuk, a szomszéd házba is beköltöztünk néhányan. Tizenegy órakor szálltunk nyeregbe, hogy a 800 méteren fekvő házat ezúttal lejtőzve elhagyjuk. Első uticélunk az Ágasvári turistaház volt, ahova roppant izgalmas, főként egynyomos ösvényen érkeztünk. Miután összevártuk a társaságot előbb meredek lejtő, majd hosszabb lankásabb tekerés következett a Csörgő-patak mentén Mátrakeresztesre. Napi fő célunkká a Muzsla meghódítása vált, amit a Mátrabérc-túra útvonalán terveztünk teljesíteni.

Két jelzés közül választhattunk, amelyek a térkép szerint majd összetalálkoznak, ám valószínűleg a rosszabbik út mellett döntöttünk mert hamarosan toltuk, majd cipeltük a bringákat, ahol pedig szintbe haladt az ösvény, ott térdig érő tüskés bokrok fogadtak minket. A szenvedéseinknek egy tekerhető út vetett végett, ami tovább kígyózott felfelé. Több bukkanó megmászása után a csúcs tövében ismét szigorúbbá vált az út, ahol gyökerek és kövek nehezítették a haladást. Némi hillclimb, majd tolás és elértük a 805 méteres csúcsot, ahol erős szél és 8 fok körüli hőmérséklet fogadott minket.

Elkészítettük a csúcsfotónkat, majd a Mátrabérc-túra útvonalán folytattuk az utunkat. Felejthetetlen lejtőzés következett. Izgalmas csiki-csukis ösvények, kövekkel, gyökerekkel, belógó ágakkal, vízmosásokkal tarkított hosszú száguldás, aminek a végén egy DH-s részen lemászva értünk le Szurdokpüspöki határába. Mivel több mint 600 méter szintet vesztettünk eljött az ideje, hogy újra emelkedőnek fordítsuk a kerekeinket, így a Diós-patak mellett agyagos, vízmosott úton másztunk felfelé. Talán egy elnézett jelölés, talán egy rosszul megválasztott útvonal nyomán nem sokára ismét lejtőztünk, ami roppant élvezetes volt, ám a tudat, hogy lassan négy óra van, a napi enni és innivaló készleteink elfogyóban és, hogy ismét 200 méter tengerszint feletti magasság alatt vagyunk nem volt túl örömteli. …és ekkor még nem is sejtettük, hogy mi vár ránk. A Rédey-Nagy-patak árterületén álltunk, ahol ugyan volt egy jelzett turistaút, ám az olyan elhanyagolt volt, hogy azon évek óta nem járt ember, de talán még állat sem. Ezen próbáltunk feljutni, ami kerékpárral lehetetlennek tűnt. Fenyőfákkal sűrűn benőtt mederben próbáltunk előrejutni, amit a szúrós ágak, a kidőlt fák és a patak próbáltak megakadályozni. A jelzés a patakkal párhuzamosan futott, ám a vízfolyás hol az egyik, hol a másik oldala várt járhatatlanná, így folyamatos átkelésekre kényszerültünk. Egyre lassabban haladtunk, az innivalónk utolsó cseppjeivel is végeztünk és az óra is rendíthetetlenül haladt előre, azzal fenyegetve minket, hogy ránk esteledik az erdőben.

Vakmerő lépésként, a megérzéseinkre hagyatkozva letértünk a jelölt útról és egy gerinc felé emelkedő úton próbáltunk kijutni a kelepcéből. Több megállással, a lassabbak bevárásával jutottunk a megváltást jelentő Nagy-parlagra, ahol megtaláltuk a sárga jelzést. Ez egy jó minőségű dózer út, amin elértük a Hidegkúti turistaházat ahol vizet tudtunk kérni. Innen már csak ki kellett jutnunk Mátrakeresztesre, és aszfalton föltekerni Mátraszentlászlóra. Kalandos napunk volt :)

2 hozzászólás

juc 4818 napja

Na igen, szegény terepfutók. Szerintem hamarabb lefutottad volna ezt a távot mint ahogy mi leszenvedtük :)

nedus 4818 napja

Legalább Te is meg tapasztaltad , hogy szegény terepfutóknak hol kell szenvedni...

Nagyon jó kis bringás napjaid voltak . Ilyenkor azért hiányzik nagyon a monti !