Edzésleírás

Bevettem a lesz@rom tablettát és nem törődve festővel, tennivalóval, mocsokkal, kupival, nyergeltem és huss. Nagyon gyülekeztek ugyan a felhők és keményen süvített a fülünk mellett a szél, de végül megúsztuk nagy megázás nélkül. 

Terepen kezdtünk, a megszokott erdőcskénk csak annyi meglepit tartogatott, hogy az erős szél miatt sok ág lehajlott vagy letört, így néhol tobbet lapultam a ló nyakán, mint ültem egyenesen a nyeregben :)  Ismét megnéztük a Kóka felé eső szántót, nagyot nőtt a vetés, gyönyörű hullámzó zöld tenger már és az erdősávok is buják, lombosak. Jázmin továbbra is előnyben részesíti az erdőt, az erdei utacskákat, izgatottan hegyezi a fülét ha jól belátható nyílt terepen vagyunk, pláne ha nincs út se csak megyünk bele a semmibe :)  Majd megszokja :P  Egy szakasz totál homoktenger,sőt inkább sivatag, dűnékkel...... tarvágás és ugyebár így fák nélkül elviszi a szél és a víz a homokot amerre akarja. Néhol 10-20centi mély patanyomot hagyunk, másutt már kökeményre, kopogósra csiszolta a szél a talajt. Szó sincs tempóról, csak lépünk.

Hosszabb terepszakasz után lószocializálás második fejezet, a község talán legkevésbé épületes látványt nyújtó utcáján (nevezzük nevén, cigánysor) végighaladva, kereszteztük a 31-es főutat, egyelőre probléma egy szál se volt, laza szár, boldogság :)  A lakott területet nem kedveli a ló, de azért eldöcögtünk az utcákban,most nincs sok bámészkodó, vacak idő ígérkezik, behúzódtak az emberek. Ha már erre jártunk, végre meglátogattuk a közelben lakó barátnőmet - lóháton még nem mentünk át korábban. Itt kényelmes legelészést-kávézást tartottunk volna, ha nem tenyészt valami rikácsoló madarakat a szomszéd, illetve ha nem közeleg rohamosan egy gigant viharfelhő. Békés legelés helyett exponenciálisan növekvő idegesség, topogás-forgás volt, így jobbnak láttam angolosan távozni. Zabla vissza, lovas vissza, irány haza. Tiszta ideg volt szegény állatka, nem akartam a rikácsoló madarak és az utálatos köves utcák felé kényszeríteni, gondoltam teszünk egy kis kört a legszélső földes utcában és ha kicsit lenyugodott akkor fordulunk vissza, de aztán eszembe jutott, hogy picit feljebb az erdőszélen is átkelhetek a főúton úgy, hogy a másik oldalon el tudunk tűnni az erdőben (a 31-es főút még autóval se veszélytelen, 2x1sáv, őrült vezetők, sok kanyar, nulla útpadka, nulla menekülési lehetőség, ergo se lovon se bringán nem szeretek itt közlekedni) Be volt pörögve a jószág rendesen, de amíg át nem értünk a főúton addig nem mertem vágtába engedni,hátha nem tudom idejében megfogni. Félelmem szerencsére alaptalannak bizonyult, a vacakul belátható útszakasz miatt lóról szállva inkább átvezettem és visszaszálltam, de nem volt gond, csak a hegyezett fülekből, magasan hordott csapkodó farokból, csörgő zablából és persze gyönyörűen megfeszült izmokból látszott, hogy szétveti az ideg. Hazafelé aztán kiengedtük a gőzt, nem kellett kétszer szóljak, hogy legyen tempó :)    (de nem is vitt, mint szél a kakis papírt....)  Még épp volt időnk lépni és legelni kicsit mielőtt rákezdett az eső.

A festők még mindig nem végeztek, a lakás még romokban, de nem érdekel :P

Szombaton Sárvár...csak itthonról, de szurkolok! 

6 hozzászólás

Bozót 4969 napja

Majd lesz futás is. Egyszer biztosan.

Bozót 4969 napja

Tudom, persze, de itt épp arról van szó, hogy együtt csináljuk, nem királyi többes, abszolút jogos többesszám - a ló és én :)

Czeglédi Ferenc 4969 napja

A királyok szoktak többes szám első személyben beszélni ( Mi)

"Volt időnk legelni!"

Nagyon aranyos! Ne tessék félreérteni! Nem negatív felhanggal írtam!

Viszont hiányolom a futásaidat!

Pedig szuper jók voltak....

Bozót 4969 napja

Köszi!

 

Ferenc, mitől volna "királyi" itt a többes? Nem egyedül voltam....

Czeglédi Ferenc 4969 napja

Nagyon szép leírás! A királyi többesszám különösen jó!!!

Jázminnal nagyon szépen alakulnak a dolgok!!!

zinajda 4970 napja

Ez igen.-)!Egészségetekre!A festők pedig egyszer úgy is végeznek,és gyönyörű lesz a lakás:-).