Edzésleírás

Dobogókő-Pesthidegkút a T100 útvonalán. Az úgy volt, hogy ezt a szakaszt nem akartam kihagyni, illetve rövidebb szakaszokra szabdalni sem, mert már nincs sok ilyesmire fordítható hétvégém a T100-ig, meg macerás az indulási helyszínekre jutás és hazajutás. A múlt hétvége még a vértesi regenerálódás jegyében telt, a mostanit pedig már túlságosan közelinek éreztem a jövő szombati Gerecse 50 előtt ahhoz, hogy ilyesmi távot fussak. Ezzel a csütörtöki "zugedzéssel" viszont nyertem valamennyi időt a rápihenéshez is. Az egyetlen futótárs, aki nem hogy meg tudta oldani, de egyenesen üdvözölte a hétköznapi hosszúfutás ötletét, természetesen Gergő volt, bár én próbálkoztam további futótársakat is toborozni. Hát - Norbi logisztikai segítségével - fel is mentünk Dkőre és szép, kényelmes, jóleső tempóban (ez itt a demószöveg) végigdöcögtünk a tervezett szakaszon. A valóság azonban az, hogy a két nappal korábbi erősebb résztávos edzés egy cseppet megviselt, a lábaim összességében ólom nehezek voltak, ehhez társult a már-már kánikulai időjárás, amihez részemről aránylag magas pulzus kapcsolódott, szóval a jóleső tempóból annyi igaz, hogy lassúnak lassú volt, de kényelmesnek nem igen nevezném. Csobánka után már igazán szenvedtem, a meleg talán onnantól ütött a leginkább. Persze még egy nyavalyás sapka sem volt rajtam, így most szép rákpiros az arcom. (Még jó, hogy nem kaptam napszúrást.) Jó sok kútnál megálltunk pancsikolni és inni is. A Csúcshegyi nyereghez vezető utat is flottul megtaláltuk, annyira adta magát, hogy nem is értem, mit szerencsétlenkedtünk tavaly. Ja egyébként az útvonalon szinte teljes egészében fejből mentem. Annyira belém égtek tavaly a jelzések és problémás kanyarok, hogy magabiztosan meneteltünk, az itinert csupán egyszer vettem elő, a Prédikálószék felé vezető kaptatón, ott viszont olyan klasszul húztam ki a táska zsebéből, hogy vele együtt kiugrott a telefonom is. Ezt persze én nem vettem, csak jóval később kezdtem keresni, de simán meggyőztem magam, hogy biztosan otthon hagytam, vagy a kocsiban. A Csúcshegyi nyereg felé vezető kaptató végén hívták fel Gergőt, hogy akkor a telefon Dömösön van egy sörözőben. Egyrészt tök rendesek voltak azok, akik megtalálták és levitték Dömösre, másrészt szerencse, hogy csütörtökön napközben egyáltalán bárki – egy-két őrült futón kívül – jár arrafelé. Miután itthon lezuhanyoztam, autóba ültem és vissza is mentem Dömösre, majd ha már így alakult, Visegrádnál Pilisszentlászló felé vettem az irányt. Csodaszép hegyek között vezetett az út, esküszöm örültem ennek az extra programnak. Aztán mivel már igen éhes voltam, gondoltam egyet és beültem a Kisrigóba egy tejfölös gombalevesre, Norbinak pedig – cserébe a reggeli fuvarért – elhoztam egy gundelpalit, amiből egyet persze már meg is ettem itthon. :-) No hát így alakult április havának 7. napja…

3 hozzászólás

yoyo 4830 napja

Na és még az én T100 P85 kombómon csodálkoztál ? :)) Hát ezt kell cinálnije juditka ? :))

rohadás meleg volt tegnap ,volt is eszembe a T100 nefélj,ragadok majd,meg jönnek a bogarak is.. de megcináljuk azannyaúristenit ,,csak te álom idővel meglátod..Kva jó időt mentetek,és még a vége is szerencsésen  zárult !

Amúgy meg hétköznap élvezetes ilyesmit cinálni,mer az egész erdő a miénk lehet :P A melegtől is fáradtabb voltál,nem szoktuk még meg  ,én monnyuk  nem is fogom :P

Böki 4831 napja

Gratulálok, ez egy tartalmas edzés volt és bár nem szép dolog, de most nagyon irigy vagyok! :o)

Már teljesen elsárgultam...

ganki 4831 napja

Hát Judit, gratulálok! Jó kis hétköznapi program. :-)