Sport

(verseny)

Edzés ideje

00:35:32

Távolság

1.5 km

Tempó

23:41 p/km (2.53 km/h)

Edzésleírás

Triatlon VB, 2010. 09. 12. Ezt a napot azt hiszem, amíg élek nem fogom elfelejteni.

Az egész elég kalandosan, de legfőképpen túl korán indult. Csak a tények beszéljenek.

Szerda f5 Kopaszi-gát: kiderül, hogy még nincs is feliratozott mezem. Ok, semmi gond, végülis úgyis még négy nap van hátra a nagy napig, választottam egyet. Azzal az ígérettel mentem haza, hogy holnapra meglesz. Ok.

Csütörtök f5 Kopaszi-gát: Megvan a mezem! Nagyon jó, ez a probléma kipipálva. Neoprénem még mindig nincs. Este megnyitó 6-tól - ez jó volt, mert tudtam szerezni ingyen kaját, nem kértek jegyeket. 


Péntek este f7 Kopaszi-gát: biciklí bedepó - kurva nagy a depó, kb. 3-4 percig sétáltunk a végéig Mózessel, akinek szintén a legvégén volt a helye. Tiszta lucsok a fű, egymerő víz - beázott a cipőm.

Szombat de 11 óra Kopaszi-gát: Végre átveszem a neoprént Barnától - zuhog az eső, szarrááztam.


Ez volt a vb előtti "előjáték". Következzék a nagy nap.


Vasárnap hajnali 4-kor kellett volna kelni mindezek után, hogy időben ott legyek depózárás előtt, ami nem sikerült, mert f5-kor keltem - kurva nehezen.

Viszont igencsak sietnem kellett - merthát vasárnap hajnalban nem sűrűn járnak a bkv járatok, konkrétan a troli 20, a metró 10 percenként.

Emiatt, meg mert késésben voltam, úgy döntöttem, hogy lefutok az Örsig - így nem késem le a depót sem (akkor fuccs lett volna a vb-nek)+ a bemelegítés is megvan - igaz, kicsit kalandosabban, és picivel magasabb adrenalin-szinttel, mintha az időben való depózás után kényelmesen futkározgattam volna a helyszínen a melegítőmben. Node, ilyen 20-adlagos szempontok kit érdekelnek.

Tehát futás le az Örsre bakancsban hátizsákkal hajnali kb. 5:20-kor. Kb. 18-20 perc alatt teljesítettem a távot - egész jó idő így felmálházva és bakancsban+utcai ruhában. (Biciklível kb. 12 perc alatt szoktam megtenni).

Utána metró, majd villamos, vili megállótól a Petőfi híd budai hídfőjétől megintcsak futás le a versenyterületre. Odaértem - 6:20-ra. A depó 6:30-kor zárt a hivatalos leírás szerint.:)

Természetesen ez nem volt egészen így, mert szerintem kb. 6:40-kor hagytam el a depót. Ok, depót nem késtem le, nagyon jó. Kicsit kezdtem megnyugodni.


Akkor már csak fel kéne venni a mezt és a neoprént, elvinni a ruháimat a ruhatárba -gondoltam, ez csak belefér egy bő fél órába. Hát tévedtem. Az átöltözéssel semmi gond nem volt, mert Barna tanácsát követve vittem magammal nejlonzacskót, és úgy vettem magamra a neoprént. Így könnyű volt.

Ok, átöltöztem, még van 10 percem a rajtig. Nagyon jó. De hol is van a ruhatár? Megyek az info-pulthoz, nem tudják. Frankó. Sétálok a fehér sátrak felé, hátha meglátom - ne adj isten, hogy bármi is lett volna írva, közben telnek a percek, és neoprénben alig lehet lépni, olyan szoros, közben fáj a talpam a kövön - nem tetszik neki. Kezdek kétségbe esni, hogy mi lesz. Megkérdezek egy rendezőnek tűnő valakit -nem tud magyarul... Még eszembe is jut a ruhatár angolul, mire bambán néz rám, és azt mondja, hogy nem tudja. Na itt elszakadt a húr, gondoltam magamban basszátok meg, nekem erre nincs időm. Kb. itt még 3 perc volt a rajtig. Rajtterület elbarikádozva, mindenki ott áll már. A picsába - gondoltam. Odamegyek, átfurakszom a korlátokon, fogom a táskám, ledobom a rajtzónába, és megyek oda a rajthoz, miközben kb. robbanni tudnék a bennem felgyülemlett feszültségtől. A speaker csaj csak angolul tud - gondolom magamban de jó, hogy Bp-ön van a vb Magyarországon...

Hogy nyugodjak meg. Nade, nem nagyon tudtam. Már az összes hely el volt foglalva, csak én álltam - mindenki engem nézett. Gondoltam, nézzetek csak, ilyet úgysem láttok mégegyszer. Veszem fel a fürdősapkáimat -itt kezdtem magam ráhangolni a versenyre, és tudatosult bennem, hogy kb. 1 perc múlva csobbanok a kurva hideg vízben.

Ok, hát akkor jöjjön aminek jönnie kell. Bemondják a rajtot, be a 15 fokos vízbe - halál. Levegőért kapkodok, de nem jön, közben a mellettem lévő kb. 20 "amatőrből" 17 kilő mintegy rakéta és elhúz - hát ezek sem 3 éve kezdtek el triatlonozni, gondoltam magamban... Rajtam kívül maradt még kb. 3 igazi amatőr, akik ugyanúgy küzdöttek, mint én.

5 perc küzdelem az életemért - de végül nem haltam meg, és be tudtam tenni a fejem a vízbe olyan 200-300 m hátúszás után. Egyébként kb. erre számítottam - már úsztam egy párszor a hideg Dunában és akkor is ugyanez volt a feeling, mikor csobbantam, csak az a +3-4 fok nagyon-nagyon-nagyon sokat számít! És a külső hőmérséklet is.

Kezdek belejönni, csapom a hullámokat, átváltok gyorsba, és szépen megyek előre viszonylag jó iramban magamhoz képest. Még az egyik amatőr amatőrt le is hagytam - így még jobb.

Az arcom nem fagyott le, a lábam sem nagyon, a kezem picit kezdett fázni a végére, de ez nem volt vészes. Jó érzés volt kijönni a vízből - nagyon.