Sajnálom hogy nem jutottál el Tatára. Olyan csábító az a minimaraton :-) Nem baj, majd jövőre. A futás a legrosszabb napokat is képes feldobni. A munkahelyen ha csak rágondolok hogy este megyek futni, már attól jó kedvem lesz. :-)

Miki:   Na, igen... Van aki gyorsan, van aki messzire megy ifjonti hevületében... ;-) :)))

igen, kár :(

A Futás Csodálatos Világa: azt én még több évvel ezelőtt kölcsön kaptam, de persze nem kezdtem el tőle futni. :) pedig biztos nem véletlen kértem el.. :)

Bozót, fiatalság bolondság :-)

Sajnálom, hogy nem alakult rózsásan a napod :(  De lesz még verseny és lesznek jó napok, biztosan :)

Miki, elsőre letoltad 57-re?! Aztaaa :)

Lestelek,mikor jössz,csak az utsó pillanatban mentem átöltözni.Jó futikat az új cipellőben!

Kár a minimaratonért, nekem sokáig az volt a kedvenc versenyem. Éppen már futtottam versenyen korábban is egyszer, de ez volt az első, amire úgymond futóedzésekkel készültem, 91-ben. Akkor jelent meg A Futás Csodálatos Világa, elolvastam vagy ötször, és elkezdtem futni, két hónappal a verseny előtt. Kimértem a 14 kilométert trabanttal, aztán heti háromszor vagy négyszer, mikor tudtam neki a karateedzések mellett időt szakítani, időre lefutottam. A szokásos kezdő, minden edzésen fuss egyéni csúcsot módszerrel. És vettem "futócipőt" egy kínai kondit, aminek a versenyre ketté is törött mindkét talpa :-). 57 perc lett, én meg futó maradtam. A következő éven már igazi adidasom volt, belekerült vagy félhavi fizetésembe. Hja, szép idők voltak :-) Jövőre okvetlenül nézd meg, nagyon jó kis verseny.