Edzésleírás

Akkor íme, így láttam én: Már régen szemeztem ezzel a versennyel, mert nagyon érdekesnek és újszerűnek találtam azt a koncepciót, amit a Simonyi Balázs-Márkus Öcsi páros kitalált. Teljes nomádság lett volna a tervük (tehát csak a futóruházat volt engedélyezett, semmi kütyü és kaja) de aztán a szilaj tavaszi időjárásnak köszönhetően a kötelező felszerelések listáját kibővítették az izolációs fóliával. Így a kulaccsal és övtáskával együtt összesen ezt a három dolgot lehetett magunkal vinni. Sem óra, sem telefon, sem gél, szóval Black Hole. A verseny hetének elején kellemes 16-18 fok volt délutánonként, ami csak arra volt jó, hogy még jobban fájjon a szívünk, hogy a rajtnál metsző szél és 0 ( értsd: nulla) fok várta a mezőnyt. Ennek megfelelően téli szett, hosszúujjú testhezálló technikai, egy rövidujjú technikai póló, és sapka széldzseki kombó volt a "nyerő", nyilván hosszú nadrággal. A versenyről természetesen semmit nem lehetett előre tudni, sem a távot, sem a szintet, sem a frissítőpontok számát és a rajt időpontját sem. A nyomkövetőket fél hattól osztották, úgyhogy ehhez képest bíztunk a mielőbbi indulásban, mert nagyon fáztunk. Fél hétkor startolt el a mezőny végül az első 9 kilire. Ez a szakasz tisztán aszfaltos, dimbes-dombos szakasz volt. Amikor ezt letudtuk, akkor derült ki a frissítőpontnál, hogy a következő etap milyen hosszú lesz és az adott útra mennyi a szintidő. Szerencsére viszonylag rendes, tisztességes időket határoztak meg, extrán ezzel nem is volt gond az egész verseny során. Persze azért kellett figyelni ezt is. Szóval a második szakaszon kezdődött igazán a "kirándulás", végtelen medvehagymamezőn kaptattunk fel a hegyre, amelynek először kellemes illata, aztán már iszonyatos bűze volt. Teltek a kilik és már senki sem fázott, pedig a hőmérséklet nem igazán változott semmilyen irányban. A Bakony minden zegét és zugát bejártuk csak a falvak egy-egy utcáján futottunk aszfalton, különben a terep legkülönbözőbb fajtáival kellett megbírkózni. Volt itt kegyetlen hosszú homokos útszakasz, füves, mezős dombok, bokáig süllyedős saras dagonyászás vaddisznó módra és persze gyönyörű tájak, de futás szempontjából kemény terep. Az 50 kilis frissítőponton kaptunk meleg levest, amit még meg is kóstoltam, nem kis meglepetésemre. Ezen kívül általában ropival, csokival próbáltam visszapótolni az elveszett kalóriákat, néha egy kis sajtot is toltam, de ezt nem mindenhol. Ami viszont nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a staff kérésemre még ki is bontotta a géleket, így nem kellett csúszós, izzadt kézzel ezzel bénáznom. Egy darab járt mindenkinek minden egyes ponton, és az innivalón kívül semmit nem lehetett elvinni az asztalokról "ultravalónak". A Cuha patakban sikerült a bal cipőmet kimosnom, persze az esztétikai korrekcióról simán lemondtam volna, mivel nagyon hideg volt a víz és az utána kilométerekig tartó "cuppogás" sem volt a legkellemesebb élmény. Arról nem is beszélve, hogy ennek következtében felázott a talpam, így az utolsó 35 kilit igen komoly fájdalmak mellett kellett leküzdeni. Leküzdeni? Inkább fel. Mert a cseszneki vár következett immár hóesésben (éljen a szeszélyes április), ami hol igen erős, hol csak épphogy szállingózó formában jelentkezett. Innentől már minden frissítőpontra azt hittem, hogy végre az utolsó.... de nem. Mindig volt még egy. És még egy. És még egy. Persze amikor a zirci arborétum szobrait megláttam, már azért sejtettem, hogy nagyon messze azért már csak nem lehetünk. A beérkezés mámorosra és didergősre sikerült, ugyanis egy nyári kemping nyitott(!) zuhanyzójában volt lehetőség letusolni. Volt vacogás ezerrel, mert a szél sem csitult, sőt... Egy szó, mint száz, ha tudom, hogy ez egy vegytiszta terepverseny lesz, valószínűleg be sem neveztem volna, de így utólag már ugye késő bánat. Viszont nagyon büszke vagyok arra, hogy bőven szintidőn belül sikerült ezt az igen sok helyen bokáig süllyedős, 3865 pozitív szint körüli saras hegyiversenyt teljesíteni. Hogy ez a szám hogy jött ki, azt nem tudom, mert alapból 2000 környékéről volt szó. Most regeneráció jön ezerrel, mert a lábaim tropák lettek, és ki tudja, hogy mikor jön rendbe teljesen...