Edzésleírás

Zöldellő erdő, kellemesen hűvös idő, lágy tavaszi szél, vidáman énekelő erdei madarak: február 17-én egyszer már lefutottuk a csácsi Horhosok útját, és már akkor is gyönyörű volt, de ennél a mainál rajzolni sem lehetne szebbet. Akkor Attilával ketten teljesítettük a leghosszabb kört, ma egyedül csináltam, de előtte volt egy kis parkerdei bemelegítés is, ahol szintén Attilával ketten futottunk. Az emelkedőket kicsit erősebben próbáltam megfutni (bár ez nagyon relatív, volt olyan meredek, ahol a 7:30-as tempó mellett is jócskán 300 watt fölött voltam), amúgy közepes volt az alapsebesség. Tegnap este még volt egy kis izgalom a beharangozott eső és sár miatt, de csutkaszáraz volt az út mindenhol. Hogy azért nyafogjak is egy sort: hetek óta van egy kis makacs izomláz a combjaimban, még a hosszú bringázással szedtem össze, hetek óta alig javul. Az utóbbi napokban sokkal jobb lett, de aztán kb féltáv után, a harmadik, toronyhoz felvezető emelkedő végére rendesen bedurrant megint. Aztán érdekes módon, egy jó negyed óra után mégiscsak jobb lett, kilazult egy kicsit. Helyette a bokám jelentkezett Pethőhenyénél, méghozzá azon a lábamon, ahol korábban a sípcsontommal volt a gond. Na szép, innen még hátravan egy bő tizes, de fölösleges volt az aggodalom, mert ez még a combomnál is gyorsabban elmúlt. Aztán a legvégén, a 28. km után egy nagyon kicsit a sípcsontom is kezdtem érezni, igaz nem ott, ahol volt a sérülésem egy hónapja, hanem kicsit lejjebb. De aztán pont ahogy kiértem az aszfaltra, az is elmúlt. És hogy legyen benne még egy csavar: most, az edzés után mi fáj legjobban? Hát persze, hogy az, ami a futás közben meg sem szólalt: a vádlim. Naszóval, ezen most nagyon nem igazodok ki, mindenesetre végigcsináltam egy 31 km-es edzést nem is könnyű terepen, 4:52-es tempóban, elégedett vagyok.
Részletek: http://maratonfuto.hu/start.php?page=trainings&training=1421

---