Edzésleírás

Hazafutás

Hosszú idő óta az első komolyabb távom aszfalton. Aggódtam a csípőm miatt rendesen, habár jobban féltem attól, bírni fogom-e majd a távot síkon. Egészen más, mint terepen. 

Az első négy kilit kicsit jobban megtoltam: hatpercesre terveztem. Itthon meglepődve konstatáltam, hogy sikerült jó alaposan elfutni ezt az első négy kilit. 

A rakpart vége felé járva fogyott az enerdzsi, éreztem az indulóknál a csípőmet. Ekkor technikát váltottam. Chi-ben indultam, chi-ben futottam, lassítottam a tempón. A Közvágóhíd után csaknem az összes lámpa megfogott, lehetett alibizni. Kezdem utálni ezeket a lámpákat, pedig néány hónapja még mennyire drukkoltam néhány másodperc lógásért...

A  hosszú lámpánál a La Bringa mellett kanyarodó csíkos jött kékkel. Elengedtek volna, de intettem, hogy jöjjenek. Mosolyogva köszönte meg a két kollegina. Húsz perccel később a Sorin elmentek mellettem és integettek.

A Soroksári további részein már kikapcsolt az agyam, csak tolni, tolni, tolni (Lenin után szabadon). Mikor bekanyarodtam a Határ útra, ránéztem az órámra és egy hatalmasat lepődtem. Baszkiiiii... hatperces az átlagom! 

Innentől ismét visszavettem egy keveset, legalább a levezetés legyen normális. 

Hazaértve tettem még egy kanyart, hogy ne csak a popsim kerekítsem szépre, hanem a távot is. 

Kutattam a lelkemben az eufória után, szerettem volna ujjongva megveregetni a vállam: "ezt is megcsináltad Te diszpláziás kutya!", de nem éreztem semmit. Örültem ennek a futásnak, ennyi. 

A reggeli kávénk volt az eufória. Imádtam!