Sport

(verseny)

Edzés ideje

05:00:00

Távolság

27 km

Tempó

11:07 p/km (5.40 km/h)

Edzésleírás

Hóval borított Budai Trail

Az első verseny, amire kocsival érkeztem. Kényelmi szempontból abszolút favorit ez a megoldás, habár jobb lett volna együtt érkezni, de ezt is elszúrtam a hülye hisztimmel. :-(

Érkezéskor azonnal tudtam, merre parkoljak, rögvest ki is szúrtalak. Usgyi a rajtba! Minden fain, állunk a startnál, erre nem elkeveredtél.... hmmm... 

Emelkedővel indítottunk, mivel ismerős volt a terep, ezért nekem itt lassítanom kellett. Volna. Vitt a tömeg, gőzöm sem volt, hol vagy. Hátranéztem párszor. Nem létezik, hogy a végén indultál. Debizony, gyorsan meg is találtuk egymást. Lassan melegedtek be az izmaim, a két vádlim az első 5 kilin két fájó formás fagyott faág. Jött a menetrend szerinti hiszti. Nem bírom, nem kapok levegőt, soha többé és társai. Aztán jött a varázsszó: "akkor fordulj vissza, neked ez nem megy". Na, erre felszívtam magam. Az első frissítőpontra összeszedtem az erőt, a cola jobban frissített, mint a BCA. Felét a hó kapta, a vadnyulak legalább tudnak mit nyalogatni...

Megyünk tovább, az útvonal a fejemben. Követjük szépen a megbeszélt taktikát: felfelé előre mész, én pedig lefelé. Nade nem volt lefelé, vagy inkább alig.  A Kutya-heynél már kutyául voltam, de megmásztam, igaz, csak gyalog, de felértem. Te már szívélyesen csevegtél a rendezőkkel és vártad, hogy az utánfutó megérkezzen. 

Ezután jött az én terepem: technikás lefelé. A kövesen zabszem a seggemben volt, de mentem, ahogy tudtam. A hátam mögött Petivel szociális életet éltél, így én is összeszedtem Emit. Két férfi - két nő felállásban toltuk lefelé. Azt a mondatod még elcsíptem, mikor mesélted az útitársnak, hogy "ez a csaj múltkor a Balboán lefutotta a Bede Szabit". Jujj!  Legenda születik, ezentúl ügyelnünk kell az imidzsre.

A második depónál már úgy csináltam, ahogy mondtad (elég egyszer rámszólni): felmarkoltam a gumicukrot, futás közben is lehet csócsálni, szájban olvad, nem a kezedben. 

Megint emelkedő, hurrá! Elkezdett csúszkálni a zoknim. A bal lábamon félő volt, hogy a cipőm orrában köt ki: korona helyett zoknit igazítottam.  Elvileg valahol itt még vibereztem, mint utólag mondtad, már csak az a kérdés, hogy fagyott kézzel, kesztyűt lerángatva hogy jutottam volna a telefonomhoz. Elárulom: sehogy. 

A hullámoson egész jól elvoltam, a püspökfalatod titkon bámulásán kívül értemes gondolat már nem volt. :-)

Túl voltunk a felén, szintidőn belül, jött a hosszú lefelé. Előre küldtél felderíteni a vaddisznókat és a túrázókat. Olyanok voltunk, mint egy arab házaspár: az asszony megy előre az aknamezőn, az ura pedig utána. Minden kis csoporttal tudattam, hogy jön még utánam két futó. Az úttörő ahol tud, töri az utat. 

Megelőztem egy lányt, aki megállt szelfizni. Versenyen szelfiiii??? Sosenem. 

Időközben beértél, fájós térdű Petit otthagytad. Mint kiderült, sikerült többször is esned, botod meghajlott, de pont a botot ki nem szarja le? Egyben voltál, ez a fontos. Mankónak nem tudom, hogy szuperálnék, Veled nem is szeretném megtudni. 

Megcsodáltuk a békés, hófödte tájat. Ha a mezőnnyel futunk, ez az élmény kimaradt volna. Mindennek van előnye, a hátránynak is. 

Jött a geci emelkedő. Erre nem lehet szalonképesebb kifejezést írni: geci és kész. Peti közben beért, vígan elbeszélgettetek, azaz inkább ő beszélt. Magamban konstatáltam, hogy létezik Nálad szófukarabb ember (irónia). 

Tetőre fel, innen előre küldtél, fussak be a célba. Micsodaaaa? Együtt szerettem volna Veled befutni, ez volt a vágyam, hogy együtt csináljuk végig, ha már megvártál jópárszor. Elöntötte az agyamat a lila köd, feleseltem. Peti nem értette, szimpla női hiszti. Éhes oroszlánt bőszíteni. Merész húzás volt, de bejött. Más tészta, hogy az arcomra fagytak a könnyeim, de mentem, mint a mérgezett nyúl. 

Telkibe érve sunyin megvártalak titeket, amúgy sem vitt már a lábam. Bekocogtunk a célba, irány a vájúúúú malackáim. :-)