Edzésleírás

Sokszor megálltam, sétáltam. A tegnapi nagyobb megterhelés, és talán a kevesebb kalóriabevitel miatt ma ey picivel nehezebben ment a futás. De érzem, hogy inkább fejben kell összerakni magam, és végiggondolni, h mit akarok. Mert amúgy a testem kibír bármit. Ha el tudom terelni a figyelmemet, ha tudom motiválni magam, valami módon, simán lepörgetem a kitűzött távot. Ezen kelll dolgoznom. Most, hogy néhány embert beavattam abba, hogy most akkor újrakezdenm a futást, egy klassz dolog, mert nem vagyok egyedül a tervekkel. Sajna a Barninak nem ugyanaz a kellems tempó mint nekem. Egyszer volt eddig, hogy egymással szembe futottunk, akkor ő száguldozhatott, meg-megállva és sétálgatva, én meg a magam csigatempójában lenyomtam egyben a km-ket. Amikor mellettem fut, 6 kör után bemondja az unalmast, és utána nekem se olyan könnyű nélküle továbbmennem. Tegnap még kis rádiót is hozott a kezében, amin ment az Elvis... vicces párosnak nézhettünk ki, de akkor érdekes módon nagyon könnyedén ment a futás. Lehet, hogy vissza fogok szokni a zene melletti futásra.. Azon is gondolkozom, hogy a magányos futás annyiból lenne jobb, hogy nem az ő hangulatától és fáradtsági szntjétől függene az én edzésem. Tegnap, ha ő nem dől ki, simán letolom azt a maradék 3 km-t. De miután ő megállt, és elkezdte mondogatni, h töksokat futottam, és hogy nem muszáj ám túlterhelnem magam, valahogy nem futottam tovább. Ne akarok fönnakadni az ilyen antimotiváló beszólásokon. és azt se akarom, h az ilyesmi visszafogjon. A tegnap és a ma délutáni futással végülis bebizonytottam magamnak, hoy egyedül is tudok futni. Amúgy rége nmindig is egyedül futottam, szóval nem is értem, mi bennem ez a nagy kétely...