Edzésleírás

Zwift - London - Zwift és a Powertap P1s kapcsolata

Mielőtt részletesen bemutatom az első wattmérős tapasztalataimat, néhány mondatban összefoglalom az eddig zwiftes történelmemet.

2016. október 23-án léptem be először a Zwift világába, mert felkeltette az érdeklődésemet, hogy néhány stravás cimbi mi a répáért teker rendszeresen Londonban? Gyorsan megértettem…

2014. karácsonyára hozott a Jézuska a feleségemnek egy spinning bringát (BH Fitness SB2.6), amit szerencsére úgy méretezett, hogy az én paramétereimnek is megfeleljen. J Pedig akkor még nem is tudta, hogy 2015-ben én már triatlonista leszek, és többet fogom tekerni a bringát, mint a megajándékozott. Határozottan emlékszem, hogy nem volt ez szerelem első látásra, és az első időszakban már akkor jogot formáltam a szentté avatási eljárásom elindítására, ha 30 percen túli időt töltöttem a nyeregben, mert gyakorlatilag a 15 percnél le szerettem volna szállni. És ez határozottan nem azért volt, mert rossz lett volna a kondim, hiszen akkor már túl voltam a harmadik maratonomon és heti 50 km fölött futottam évek óta. Egyszerűen annyira unalmasnak találtam a benti tekerést, hogy minden porcikám tiltakozott ellene. Mivel az első triatlonos szezonomat egy 16 kilós vastagkerekű montival teljesítettem, így nálam fel sem merült a görgő, egyértelmű volt számomra, hogy az indoor tekerés az spinning (bringa nyergében történik)…

A második szezonban már komolyabb hangsúlyt fektettem a benti szezonra is, és akkor már tudtam akár 75-120 percet is a nyeregben tölteni, de ehhez különböző IM VB összefoglalókkal kellett elterelni a figyelmemet a továbbra is baromi monotonnak érzett tekerésről.

Pont ezért csillant fel a Zwift megtalálása után, hiszen innentől kezdve esély kínálkozott egy a motivációs videóknál is hatékonyabb figyelemelterelő megoldás megtalálására. Igen ám, de nekem továbbra sem volt görgőm, csak egy spinning bringám, ami sajnálatos módon nem szerepelt az ajánlott eszközök között… Sebaj, gondoltam, és elmélyedtem a csatlakozás műszaki előfeltételeiben. Arra jutottam, hogy az első országútis szezonom során beszerzett Garmin Speed Sensor és Cadence Sensor segítségével a spinning bringámat is tudom csatlakoztatni, csak egy ANT+ antennára van szükség. Szerencsére, olyan a bringámon a lendkerék kialakítása, hogy a tengelyre fel tudtam erősíteni a Speed Sensort, így ha kompromisszumokkal is (ezekről majd a tényleges összehasonlításnál), de tudtam használni a Zwiftet, és a foglalkozások elérték a céljukat.

Ahogy már fent is írtam, nálunk a spinning bringa két felhasználós, így továbbra sem látom/láttam értelmét a görgő irányba való elmozdulásnak. Már csak azért sem, mert én a kinti tekerést nagyon szeretem, így a Zwift használata egy októbertől-márciusig tartó időszakra vonatkozik kizárólag.

A kinti kerékpáros szokásaimról annyit már most elárulok, hogy jelenleg Rózsikával (ROSE Pro SL 2000) tekerek, vele veszek részt a triatlon versenyeken. Ő egy 105-ös szettel szerelt belépő szintű versenykerékpár, egy Mavic Aksium kerékszettel, könyöklő nélkül. Vele már most tudok középtávú versenyen (90 km) 35 km/h-s átlagot, olimpiai távon (40 km) pedig már 38-as is megy.

A 2018-as fejlesztési terveim készítése során felmerült egy jelentősebb kerékpár upgrade, de önmérsékletet tanúsítottam, és maradok még egy évet, legalább addig veszek még TT-t. A továbblépést egy 53-as első tárcsa, valamint wattmérő és könyöklő fogja jelenteni. És ezzel el is értünk a hosszúra nyúlt bevezetés végére, hiszen leírtam a wattmérő szót alkotó betűket megfelelő sorrendben. J

Oké, de milyen wattmérőt vegyek? A döntés nem volt könnyű, hiszen egyre több a gyártó, széles spektrumon mozognak az árak, és technológiában (pedál, hajtókar, hajtómű, hátsó agy, egyéb) is jelentősek az eltérések. Nekem olyan megoldásra volt szükségem, ami költséghatékonyan biztosítja számomra, hogy egyszerű szereléssel tudjam cserélgetni az eszközt a spinning bringa és Rózsika között. Ez az elvárás miatt a short listre csak a hajtókaros és a pedálos megoldás került fel, és úgy ítéltem meg, hogy ezt a célt a pedálos megoldás tudja optimálisan teljesíteni, még úgy is, hogy az eddig használt SPD helyett új cipőt (valódi országúti) is be kell szereznem.

Igen, de egylábas vagy kétlábas? Garmin, BePro, Assioma? Ezt már nem gondoltam túl: legyen egylábas Assioma, nekem az elég. A beszerzés időpontját azonban nem tűztem ki, de abban biztos voltam, hogy a Jézuskára bízom (ennek még lesz jelentősége). 2017. október 11-én azonban pár perc alatt eldőlt minden. Nyáron megbeszéltem Áronnal (az első és egyetlen személyes találkozónk alkalmával), hogy mindketten wattmérő beszerzését tervezzük, és az Assiomát tekintettük lokális optimumnak. Ráírtam ezen a szép októberi napon, hogy elindította-e már az eszköz beszerzését? Erre ő arról tájékoztatott, hogy igen, rendelt egy Powertap PS1-et! Az meg mi? Még nem is hallottam róla… Ő Berlinben él, van ott egy bringaboltos ismerőse, és nála kedvezményesen be tudta szerezni ezt az eszközt, amit eggyel jobbnak is ítélt, mint az Assiomát. Gyorsan eldöntöttem, hogy akkor ez nekem is jó lesz, ő meg is rendelte, és az apósával el is küldte nekem múlt pénteken! Ezúton is köszönet nekik! Szerencsére, a cipőm rendelése is nagyon gyorsan sínre került, hétfőn meg is érkezett, így már majdnem minden adott is volt a teszteléshez…

Jézuska, karácsonyi ajándék, december 24… Ez mind nagyon szép, még csak november havában járunk. Ráadásul a Feleségem azt az álláspontot képviselte, hogy a karácsonyi ajándékot a fa alól kell először használatba venni. Ebben alapvetően egyet is értek vele, de tekintettel arra, hogy ez az ismert körülmények miatt nem tudna már meglepetés lenni, így gyakorlatilag csak elpazarolnék 5 hetet az objektív zwiftelés lehetőségéből. Szerencsémre, a Jézuska érezte, hogy be kell avatkoznia, és írt egy szívhez szóló emailt a feleségemnek. Ebben részletesen kifejtette, hogy ő maga miért adta oda előbb az ajándékot, és írásban engedélyezte az azonnali használatot. Persze, azt is beleírta, hogy a gyerekek miatt titokban kell használnom eszközt, és ha kudarcot vallok, akkor több ilyen előrehozott ajándékozás nem lesz… J

A tesztelés időpontja a fentiek értelmében tegnap hajnalra esett. Kedden este, amikor a gyermekek altatása alatt elkezdtem a technika összeállítását, és szomorúan tapasztaltam, hogy a pedál szereléséhez 8-as imbuszkulcs kell! Na ez az a cucc, amire normál esetben nincs szükség, 6-os a legnagyobb az összes bringás készletben… Rajtam aztán ez nem foghat ki most már senki és semmi, 20:15-kor kocsiba be, irány a TESCO, mint egyetlen nyitva lévő olyan üzlet, ahol van esély a célhardver beszerzésére. Sajnálattal tapasztaltam, hogy nem nyertem, gyalázatosan gyenge volt a szerszámokra vonatkozó felhozatal. Lógó orral indultam haza, és már majdnem feladtam a reményt, amikor kedves triatlonos szomszédom a segítségemre sietett, és fél 10-kor megtámogatott a pedál rögzítéséhez elengedhetetlen kulccsal. Köszi, Gergő! J

4:30-kor terveztem kelni, de 4:10-kor kidobott az ágy, és 4:49-kor már a nyeregben ültem. Így aztán az első wattmérős tekerés helyszíne London lett, mert a szervernél magyar idő szerint hajnali 5-kor van a napok váltása.

Az első élményem az volt, hogy a 200 feletti watt nekem természetesen jön. Ez nem volt meglepő, hiszen 93 kiló vagyok, és a Strava is ilyen értékeket számolt nekem a fizika alapvető szabályai alapján, de jó érzés volt ezeket a számokat látni egy objektív eszköz alapján is.

A második öröm forrása az volt, hogy tudok emelkedőn felfelé is gyorsulni, ha nagyobb erőt fejtek ki. A speed sensoros adatokon alapul spinning bringás zwiftelésnek az volt a legnagyobb hátránya, hogy a szoftver emelkedőn automatikusan elvette a sebességemet, amit egyébként is csak a kintinél (avg 80) sokkal magasabb pedálfordulattal (avg 95) tudtam tartani. Kezdetektől fogva arra törekedtem, hogy a kinti teljesítményemet képezzem le a benti keretrendszeremben. Itt az volt a fókuszban, hogy a sebesség és a pulzus legyen szinkronban. Ezt pedig csak úgy tudtam elérni, hogy megkerestem azokat az beállításokat, amiken az ellenállás vagy a pedálfordulatszám növelésével megfelelő mértékben emelkedik a pulzusom is. Ehhez sajnos rendre a kintinél magasabb fordulatszám kellett, de síkon legalább egészen jól működött. Az emelkedőket azonban nem tudtam modellezni, mert a Zwift 400W-ban maximalizálja a speed sensorral tekerő felhasználók teljesítményének felső határát. Nem akarok szerénytelen lenni, de a Coffee Ride-ok során több dicséretet kaptam már a sporiktól azért a képességemért, hogy a testalkatom ellenére képes vagyok az élmezőny második felében felérni a hegyekre. Ehhez képest a Zwift Alps mászása során rendre 8-9, vagy még alacsonyabb km/h-ra szabályozta le a program az avatarom mozgását, és ilyenkor mindig vérzett a szívem. Ez mostantól nem korlátoz! A wattmérő miatt nincs korlát, ha odalépek a pedálnak, akkor méri az eszköz, és a Zwift algoritmus nem fukarkodik tovább a sebesség odaítélésével.

Harmadikként említem, hogy spinning bringa ide vagy oda, tudok sebességet váltani! Ha elmegy mellettem egy bringás, akkor tudok reagálni: tekerek az ellenálláson, megfeszülnek az izmaim, emelkedik a watt, megmozdul a pulzus, de megindul a bringa is! WOW! Még a végén versenyezni is fogok? J

Utólagosan visszagondolva teljesen érthető, de csak 60 perc tekerés után jöttem rá, hogy bizony a leadott wattok erősen összefüggésben vannak a bringán felvett pozícióban. A spinning bringa kiválóan alkalmas arra, hogy a kormány markolása nélkül, egyenes háttal tekerjek, de azt kellett észrevennem, hogy ebben az esetben a wattmérő rögtön érzi, hogy a nem használom a teljes súlyomat a pedál lenyomására, ami bizony -50-60 WATT-ot jelent. Nincs mese, fogni kell a kormányt, hiába pörög a láb és a lendkerék.

A fentiek alapján őszintén kijelenthetem, hogy egy wattmérő segítségével már a spinning bringa is tökéletes alkalmas a maximálishoz közeli Zwift élmény megélésére, így felvenném ezt a megoldást az ajánlott konfigurációk közé minden olyan felhasználónak, ahol egy spinning bringa a család több tagját is kiszolgálja! Egyértelmű előnye ennek a megoldásnak, hogy egy felsőközép kategóriás görgő áráért egy olyan eszközt lehet beszerezni, ami a kinti tekerés során is partner, így gyakorlatilag egész évben használatban lesz. Az anyagi előnyön kívül meg kell említeni, hogy én a hajnali 5-kor úgy tudok tekerni a lakásban, hogy se a saját családom nem veszi észre, se az alsó szomszéd, mert szinte nincs hangja. Ezt az elvárást pedig nagyon kevés görgő tudja biztosítani!

A tegnap reggeli tesztelés végül két részben futott le.

https://www.strava.com/activities/1275844317

https://www.strava.com/activities/1275868679

Ennek az volt az oka, hogy a pedál alapértelmezett beállítása nagyon laza volt, és nem fogta eléggé a cipőmet. Ezért 14 kili után úgy döntöttem, hogy leszállok, és meghúzom a csavart. Ezen a ponton azonban másodszor is megszívatott a gyártó, mert ehhez a normál készletben található imbuszoknál vékonyabb kulcs kellett volna, így kénytelen voltam laza szorításban visszaülni a nyeregbe, de immáron Watopia földjén, hiszen a szerdai menüben ez a pálya szerepelt. 

Folyt. köv.