Edzésleírás

Laza - verseny előtti :-) - futást terveztem, ezért gondoltam, hogy akkor már ne legyen nagyon rövid. A 12 km jó választásnak tűnt. A terv: otthonról a Mogyoródi úti pályára, ott 8 kör, majd a patakparton tovább az M3-ig, ott egy kör (Dorozsmai - Alsóőr - Rákosszeg - benzinkút - patak), majd vissza a bringaúton a Bonyhádi útig, és haza.

Kiszámolgattam, hogy ez mennyi, attól függően, hogy hány kört futok a pályán - mert ez attól függ, milyen állapotokat találok ott... - meg, hogy a kertkaputól/ig futok, vagy csak a saroktól/ig.

Na, ehhez képest a Szilas-patakhoz mentünk, és másfél oda-visszát futottunk, a tempót pedig nem nevezném lazának...

Ez a hátránya az együtt futásnak: megoldható persze, hogy a saját tempómat fussam, jelen esetben lazát, de a gyakorlat azt mutatja, hogy végül mindig "verseny" lesz belőle. Mert ha megelőz a futótárs, az még oké, de hogy ott liheg és trappol 30 centivel mögöttem... hát, persze, hogy rá kell kapcsolnom, a végén meg azért, mert nehogy már az utolsó 5 méteren hajrázzon le. Szóval, ez így nem az igazi, de maga a futás jó volt.

Annál is inkább, mert tele hassal mentem... hiába nem akartam sokat enni, ez nem jött össze, mert délutánonként az a ritka, ha nem eszem össze-vissza, így aztán úgy mentem futni (este mentünk!), mintha lenyeltem volna egy medicin labdát egészben. Érzésre legalábbis ez volt: hasi légzés semmi, csak a tödőm felső fele működött. Érdekes módon mégsem lettem rosszul, sőt, lábbal, és (fél) tüdővel, szívvel, de nagyon jól bírtam, könnyed, laza volt a mozgásom, komolyan csodálkoztam, hogy nem döglök ki... de nem.

Időt, pulzust, semmit nem mértem, de a futótárs órája szerint a fenti távot és időt mentük.

Összességében tök jó volt (bár pénteken már tényleg lazát akarok futni), de a délutáni evéskényszeremmel kezdenem kellene valamit... :-)