Edzésleírás

Eötvös futás: Dobogókő - Százhalombatta

Első ultratávom, nagyrészt terepen. 

Csak reméltem, hogy kellő felkészültséggel vágok neki Szilvivel, Elekkel és Somával a távnak. Fejben eldöntöttem, hogy végig csinálom, tudtam, hogy a tempó nem lesz vészes, és ha tudok frissíteni mindig időben nem lehet gond. Reggel 5:12-kor indultunk Dobogókőről, sötét, hűvös, enyhény szeles de madárcsicsergős időben. Fejlámpával felszerelkezve ereszkedtünk le a 700m-es tengerszint feletti magasságból. Rögtön eltévedéssel kezdtünk de ez adta meg számomra az egész futás "eszenciáját" :-) Elekék rutinosan, lábat nem kímélve diktálták az ütemet. Én próbáltam óvatosan szedni a lában, nehogy baj legyen már rögtön az elején. Ahogy felkelt a nap, máris nagyobb biztonsággal vettem én is a terep akadályait. ( az otthoni gát és erdő futások hasznomra váltak és nem szedte szét a bokámat a sziklás terep sem.) Nagykovácsiba érve láttuk talán utoljára a napot, innen már szeles, szemerkélős idő volt végig. A János-hegy "megmászása" nem kis erőbedobással járt, ám itt egy hosszabb frissítés következett és sikerült vissza tölteni raktárkészletet. Innen még a táv fele hátra volt. Budaörsig sikerült még vagy 3-4x eltévedni amivel időt is veszítettünk de végül egy budaörsi kis kocsmánál találkoztunk Elekkel és a bringás kísérőkkel. Itt egy rövid frissítés után tovább is indultunk. Nem volt sok hátra, kb. 20 kili. Éreztem, hogy meg kell legyen. Szerencsére innen nagyrészt lejtős menet következett, így az iramra sem volt panasz. Diósdon ismét frissítettünk ahonnan egész jó erőben indultam tovább. A táv talán egyetlen holtpontja az érdi gáton jött el. Itt a nagy szembeszél, a szitáló eső és a magányos futás kellő képpen próbára tett. Viktor kicsit megkésett a frissítéssel így mégjobban magam alatt voltam. Miután megérkezett magamhoz vettem mindent amit csak megkívántam, hogy össze szedve magamat vágjak neki az érdi pincesornak. Itt már teljesen szét szakadtunk, Szilvi és Soma nem várta meg Viktort így ketten elindultak batta felé előbb. Utána Csaba is majd én. Elek ekkor még nem ért a termál fürdőhöz sem. A régészeti parknál ismét egy hosszabb várakozás jött, Elek nagyon elmaradt. Megvártam, összeállt a bringás kíséret, pár kis iskolás is társult hozzánk, a rendőri kíséret is biztosítva volt. Kérdeztem Elek minden rendben van-e, a válasz ennyi volt: inkább ne is kérdezzem. Ezt egy erős nem-nek vettem. 100 méter után Elek szilárd ételért kiabált amit Rupiék először nem vettek komolyan. Aztán egyre lessúlt a tempó és 100 méter után Zoli átkarolva Eleket haladtunk. Eléhezett, alig volt magánál. Gyászos lett a hangulat. Elkezdett egy energiaszeletet enni. Én jeleztem, hogy mielőtt hasonló sorsa jutok elindulok és találkozunk az iskolánál. Nem tudom, hogy honnan volt ennnyi energiám de az utolsó kilóméterek is gond nélkül mentek. Szilvi és Soma a Wake Up-nál várt minket. Pár perc után feltűntek Elekék is, sikerült vissza jönnie annyira, hogy emelt fővel, igazi harcosként :-), együtt érjünk be az iskolába, ahol az egész alsó tagozat önfeledt örömmel és boldogsággal várt minket. Óriási élmény volt a hazafutás minden pillanata. Sikerült legyőznöm a távot, és ami a legfontosabb magamat. Jövőre,kellő felkészüléssel egész biztos ismét neki vágok.