Edzésleírás

Merid szobabring http://www.youtube.com/watch?v=xyPdesY47Vs pacskerb 

Az elkalkulált nyeremény azonban nem szegte kedvét hőseinknek, hiszen a dicsőségen kívül fűtötte őket a kíváncsiság más királyságok lovagos terepei felé, de az izmaik téli rozsdásodása ellen is jónak tűnt eme ázsiai csatározás. Megnyerték az ügynek a Királyság legkisebb leányát, ámbár ő még nem vett részt hasonló hosszúságú tornákon, bízvást ígérve neki fűt fát, meg hogy a királyságok között, így együtt, ők lesznek a legkirályabbak…:-)
Szegény leány el is hitte nekik, és mire észbe kapott, már egy végeláthatatlan lépcsősoron találta magát, fülledt melegben, sok ferde-szemű vitéz között…
Nade, hogy szavam, szót ne előzőn, volt ám nagy felfordulás ezen a helyen. Az óra itt mindig héttel többet mutatott, mint otthon. A nap is hevesebben sütött, úgy jó 30-35 parázsnyival és az erdő tele volt furcsa elvarázsolt lépcsőkkel. Ezen lépcsők a legváratlanabb helyeken, formában és folytonosságban ugrottak elő, meglepve ezzel gyanútlan lovagjainkat. A legidősebbet, aki korához képest is a legtapasztaltabb volt, például úgy összezavarta, úgy megtévesztette ez a késze kuszaság, hogy 15 mérföld után már csak bicebócán tudott közlekedni. Az izmaiba olyan göcsörtök költöztek, hogy azt egy satuval sem lehetett onnan kiszorítani. Próbált szegély mindent. Evett, ivott, sósat- édeset, sokat-keveset… De nem volt vissza, csak tűrni lehetett abból is sokat, nem pedig keveset…
Mindeközben a középső lovag szépen felküzdöttén magát az éllovasok közé, lásd világ, hald világ, még a vezetés is megszerzé pár fertályórányira a nagy cél előtt. Ám de a ravasz tornapálya kitűzők az utolsó szakaszokra olyan nehézségeket pakoltak harcos lovagjaink elé, ami mentes volt minden nemesi cselekedettől és könnyes vánszorgássá változtatta a diadalittas célba vonulást. Így aztán Carlosz lovag a bronzot érő harmadik pozitúrába vágtatott be, fényes ünneplések közepette. Ezúton is süvegemelés, no és kupa bor, az egészségére!
A Királyság legkisebb leánya Tamara, összeszedve minden erejét, bátorságát, leleményességét, a nem várt nehézségek ellenére is egy igen dicséretes negyedik pozícióval zárt. Mivel évszakokból is négy van, ez így elsőre nem rossz, sőt, ha azt nézzük, hogy mi kavarog egy ilyen ázsiai százas varázserdőben, akkor kifejezetten derék! Hurrá és taps! (mint ahogy Ő tette, ha félt a neszektől zajos sűrű fekete erdőben…:-))
A legidősebb lovag pedig addig nyalogatta sebeit, míg nem egyszer csak elfogyott alóla a talaj, és a tengerparton lévő célban találta magát. Ha már itt volt levetette magát a földre és megfogatta, hogy ilyet soha többet nem csinál. 
Na és milyet?
Olyat, hogy azt gondolja, hogy ami ment százszor, az megy majd százegyedikre is… Bizony, az idő elszáll, - mint a madár a fáról-, még a legtapasztaltabb lovagok felett is. Mert amíg a világ világ, mindig minden változik. Mi is, jó lovagok és lovaginák(:-)), annyi a dolgunk csak, hogy tanulunk belőle majd már kissé bölcsebben nekivágunk százkettedszere…
Végezetül a Bükki Műhely Királyságának csapat a harmadik helyen zárta a lovagi torna csapatversenyét, ami nem rossz, mert az azért nem olyan rossz, na… :-) Persze végezhetünk volna mindnyájan előkelőbb pozícióban is, de ahogy a mesében úgy a sportban is igaz, hogy nincs volna, mert akkor az én mesém is tovább tartott volna…
Itt a vége, fuss el véle.