Edzésleírás

CR16W35-A - Szigetmonostor (először az A. sorban)

Életem eddigi legnagyobb bringás élménye! Tudom, hogy síkon már erős vagyok, hiszen az alkatom megvan hozzá, a hajtóművek adottak. De ez mégis csak az első évem országúti bringa nyergében, ezért a Coffee Ride-os tekeréseket eddig a B. sorban végeztem. Legutóbb viszont már éreztem, hogy síkon nekem ez a tempó bolyban kicsit kényelmes, ezért elhatároztam, hogy a következő sík túrán kipróbálom magamat az A. sorban, ahol már elég durva sporik tekernek... :)
Elérkezett a nap, ugyanis a heti célpontnak Szigetmonostort választották a srácok. Bár mostanában már csak ez a heti egy CR az érdemi bringázásom, a formámra nincs panaszom, így önbizalommal telve álltam be az A. sor hátsó részébe. Gyorsan kiderült, hogy a velem együtt fixen B. soros srácok közül többen is simán bevállalták síkon az A-t, így a szokásos 12-15 fő helyett egy jóval népesebb tábor indult meg 6:00-kor északnak.
Érdekes volt, hogy a városból kifelé, a lámpától lámpáig való vonulás során még nem éreztem különbséget az A. és a B. sor tempója között, aztán Békástól megjött az a tempó, amire vágytam… Megindult a sor, és gyakorlatilag pont azzal a pár km/h-val haladtunk gyorsabban, amitől kiléphettem a komfortos bolyban való gurulás állapotából. Ha valaki még nem tekert bolyban, az nem is tudja, hogy a szélárnyék mennyit képes hozzátenni a teljesítményhez, vagy ugyanazt a teljesítményt mennyivel kisebb energia befektetéssel le lehet adni. Most kellett tekernem, mert az óra erősen 40 környéki, vagy a fölött értéket mutatott! :)
Az igazi durvulás azonban a Korzón elkövetett fotózás után indult, és egészen a Szigetmonostori személykompig tartott. Ezt a 21,2 kilis szakaszt 36,8-as átlaggal hoztuk, de voltak benne 40 fölötti Strava szegmensek is… :)
A kompnál gyors evés/ivás, aztán indultunk vissza. Gyorsan reagáltam, így azon kaptam magam, hogy a sor 3. helyén tekerek… Ekkor érkezett még két srác, akik a 4-es váltott vezetésben érintettek, ők beálltak elém, és megindult a komoly tempó visszafelé is. Erős kísértést éreztem arra, hogy bekérjem magamat a vezetést vállalók közé, hiszen éreztem magamban az erőt, de úgy ítéltem meg, hogy az első A. soros tekerésnél ilyet még nem illik… :)
A tahi híd után még előrébb csúsztam, és a harmadik helyen haladtam egészen Leányfaluig, ahol egy piros lámpa jelentősen összekuszálta az addigi alakzatot.
Szentendrén már relatíve lassan csorogtunk végig, sőt, Budakalász irányába fordulva már egészen lassúnak éreztem a tempót, ezért tekintettel arra, hogy én a kalászi körforgalomban kiszállok (nekem Megyeri-híd, a többségnek Kalász), kiváltam a sorból, és elég komoly tempót pörgetve jelentősen eltávolodtam az A. sortól… :)
Az út hátralévő részén is igyekeztem szép tempóban haladni, de ez már nyilván nem mérhető a bolyos részhez, azonban szégyenkezésre így sincs okom… :)
Hogy miért volt ez életem eddigi legnagyobb bringás élménye? Egyszerű a válasz. A Coffee Ride-on A. sorban tekerők az én szememben a hazai amatőr bringás mezőny elitjéhez tartoznak, amit a Stravan jegyzett eredményeik egyértelműen igazolnak. Ma nekem – alig egyéves bringás múlttal – sikerült velük együtt haladni úgy, hogy nem éreztem egy percig sem, hogy a határomon vagyok. Ez most olyan élmény nekem, mintha 3 órán belüli maratont futottam volna, ami futócipőben szerintem elérhetetlen álom számomra…