Sport

(verseny)

Edzés ideje

02:41:22

Távolság

42.2 km

Tempó

03:49 p/km (15.69 km/h)

Edzésleírás

Sajnos végül virgácsot kaptam a Mikulástól Castellónban, és már verseny előtt ide is adta:-(. Éjszaka félálomban kimentem pisilni, és sikerült (nem tudom hogy) egy akkorát esnem, hogy valószínűleg bordarepedés lett belőle (remélem azért nem tört). Ahogy estem, kiszakítottam a falból a WC papír tartót, és ez a találkozás nem volt túl szerencsés, főleg különösebb zsírpárnák nélkül…
Ha már kimentem, azért odaálltam a maratonra, és reménykedtem, hogy nem fog ez a kis „affér” befolyásolni. Az elején még vitt is az adrenalin, de pár kili után elfogyott a lendület, és egyre jobban éreztem az oldalam. Itt már látszott, hogy ebből nem lesz PB, de azért becsületből, meg edzésből lefutottam, ráálltam egy „kényelmes” 3:50 körüli tempóra, ami még elviselhető volt. Közben így annyira nem is volt vészes, de az uccsó 4-5 kilin már kezdett nagyon beszúrni… Most sajnos a legjobban az esett, amikor megálltam a célban… Végül 2:41:22 lett, ami ilyen állapotban nem is olyan vészes, pár éve még néha megszenvedtem az ilyen időkért is… Abszolútban ez a 23., Korosztályban pedig a 6. helyre lett elég. Pedig amúgy a körülmények (kivételesen) tökéletesek voltak, rajtnál 13 fok, felhős ég, a végén 17 fok néha kisütögető nappal…
Úgy tűnik, minden decemberben kijár nekem egy ilyen sérülés, tavaly pont ilyenkor a Polythlon-Gepárd évzárón sikerült hasonlót begyűjtenem az alagsori futóversenyen. Most pont kihagytam Castellón miatt, de úgy tűnik, hogy a végzetemet nem kerülhettem el….
Egész úton „hazafelé” (miközben néha iszonyatos fájások nyilalltak belém) azon gondolkoztam, hogy vajon ez miért velem, és miért pár órával a verseny előtt történt meg. Aztán arra jutottam, hogy mennyire kis piszlicsáré ügy ez ahhoz képest, ha valaki pl. terrortámadásban vagy balesetben elveszíti valamelyik hozzátartozóját, vagy valamelyik testrészét. Na, az olyan, amit már tényleg soha nem lehet visszacsinálni, és egész életében rágódhat a miérteken az ember…:-( Eb csont beforr, és PB-t is futhatok még, remélem van egy pár jó évem még addig… Aki ismer, az tudja, hogy mennyire makacs vagyok, és ha valamit a fejembe veszek, azt meg is valósítom.. Szóval arra jutottam, hogy a legtöbb, amit most tehetek, hogy túllépek ezen, és elkezdem a jövő évi felkészülést (persze egy kis lábadozás után). És még egy kis Koelhó féle okossággal is vigasztalhatom magam, hogy az út a fontos, nem a cél…:-) Közben pedig próbáltam gyönyörködni a katalán tájban….