Edzésleírás

Angyalföld-Dobogókő-Angyalföld edzés

Hetek óta járok edzeni a Dobogókőre vezető útra, de a Pomáz utáni résznek csak a 9-11 kilométerkő közötti szakaszát szoktam használni, ezen 2 kilis távon ingázok általában 5-ször. Régóta érett bennem a vágy arra, hogy megnézzem bringával is, hogy mi van az út végén? Miért ne lehetne más, mint kocsival? :)
Ma nem sikerült 4:20-kor felkelnem (4:50 lett belőle), így az 5:00-ás indulás is megcsúszott, de ennek fő oka inkább a sötét volt... Nehezen fogadom el a tényt, hogy augusztus végére fordulva fél 6 körül kezd csak világosodni! Futóedzés során ez nem zavar, de bringázni jobban szeretek úgy, ha én is látok a napszemüvegben, és engem is látnak az autósok.
Induláskor még nem döntöttem el, hogy ma meddig megyek, de motoszkált bennem a hegymászás gondolata...
Egy dologban viszont biztos voltam: ma megdöntöm a Staraván a Megyeri-híd K->NY nevű segmenten hatályos rekordomat. :) No, ez nem volt nehéz, az 1,7 km hosszú szakaszt 36 km/h-s átlaggal hagytam a hátam mögött, amihez azért montival kellett a 172-es átlagpulzus... :)
Haladtam tovább, ma nem motivált a 145-ös átlagpulzus, úgy voltam vele, hogy elengedem akár 155-ig, mert így nyugodtan mehetek síkon is 30 fölött, és ma nem lesz ráfutás. Mentem is.
Ahogy közeledett a hegy, egyre erősebb volt bennem a kísértés a csúcstámadás iránt, ezért a 11-es kőnél meghoztam a döntés, irány a kő!
Tudtam, hogy így hosszabb lesz a mai edzés, de bíztam benne, hogy 8:30 környékére hazaérek, így 9-kor már tudom kezdeni a mai munkát home office-ból. Hegymenet. Nem emlékeztem pontosan az útvonalra, de azt tudtam, hogy a 11-es kőtől még jó 11 kili vár majd rám. Toltam neki, és ilyenkor általában nem örülök hegymászás során elém ugró lejtőknek, hiszen azok szintvesztést jelentenek, aminek mindig megvan a böjtje, de most jól jött az első guruló, ahogy Ilonka lányom mondaná... :)
A lejtő aljáról indult a mászás Pilisszentkereszt irányába, ami azért nem kispályás. Sikerült megfelelő áttételt találnom, így az emelkedő jelentős részén 13-15 km/h-s átlagsebességgel haladtam.
Pilisszentkereszten volt kint egy 6 kilis tábla, ami meglepő módon nem okozott sokkot. Nyomtam tovább, éreztem magamban az erőt. Vártam a megyehatárt, mert úgy emlékeztem, hogy onnan még 3-4 kili van fölfelé, és ott jön az igazán gonosz rész. Nem jött... Aztán elértem az elágazót, és megjegyeztem egy életre, hogy onnan már csak 2 kili az út, és valójában az már nem is nehéz rész. Nem olyan ez a bucka, mint a Kékes, ahol a csúcstámadás egyáltalán nem vicces.
Az utolsó méterekhez érve kihasználtam, hogy montival vagyok, és egészen a kőig mentem, ami a megtévesztő nevével ellentétben egyáltalán nem vált ki hanghatást. :) Persze, az is lehet, hogy csak rosszkor érkeztem, és a pár fotó elkészítésig ott töltött idő alatt éppen szüneten volt a zajforrás. :) 1:42:07 alatt értem el a követ, ami 38,69 km-re van a lakásunktól, és ez szerintem nem rossz idő.
Pár fotó: selfie, Duna-kanyar, kő a zászlóval és Gepárddal, aztán irány vissza. Indulásom pillanatában eleredt az eső, így kellemes nyári esőillatban kezdődött a gurulásom, vagyis a 10 mérföldes (21:29), 20 kilis (28:07) és 1 órás (35,79km) csúcsom megdöntésére. (Tudom, hogy ez így csalás, de ez van.) :)
A hazaútban általában nincs semmi érdekes, kihívásmentes, így erre már kár szót fecsérelni. A 27,5 km/h-s átlagsebességgel elvégzett 78,42 kilis edzés elégedettséggel tölt el, hiszen volt benne 732 méter szint. :)