Edzésleírás

Bringa+ráfutás a Balatonman Kenese útvonalán

62 nap múlva elveszítem a triatlon IM féltáv szüzességemet. 62 nap múlva kiderül, hogy vagyok-e annyira kemény csávó, mint amilyen szeretnék lenni. Már csak 62 nap, és délben a Balaton habjai közé vetem magam ~40 percre, majd nyeregbe pattanok egy 3 órás bulira, és záró akkordként a kedvenc futótávom (21km) teljesítésével felteszem a koronát a napi teljesítményemre, és belépek a Finisherek közé.
Ezen gondolatok mentén terveztem meg a mai edzést, amiből csak annyi volt fix, hogy lenyomom a BM Kenese bringa távját. A futás vonatkozásában nem mertem előre tervezni, hiszen ez csak egy edzés, így előre eldöntöttem, hogy annyit futok, amennyi jól fog esni.
Bekészítettem a futó cuccot, nyeregbe pattantam, és legurultam a szülői háztól a strandig, ahonnan a bringapálya kezdődik, és a lovak közé csaptam.
A velencei olimpiai táv megtanított arra, hogy frissítés nélkül meghalok a futáson, ezért nagyon tudatos frissítési tervvel készültem: a nagy kulacsomba vizet tettem (a kajákra ebből kell inni), a kicsibe pedig PowerBar ISO-t. Minden királyszentistváni fordulónál ettem két PowerBar PowerGel Shots gumicukrot (ez valami zseniális cucc, most próbáltam először), a kenesei fordítónál pedig először PowerBar Ride, aztán PowerBar Energizer, aztán ismét egy Ride, a pálya többi részén pedig ISO kortyolgatva. Az volt a feladat, hogy üres kulacsokkal szálljak le a bringáról.
Ennél is fontosabb feladat volt az, hogy a pulzusomat 150 alatt tartsam, és bringa közben ne menjen 165 fölé a keményebb részeken sem.
A küldetéseket nagyon szépen teljesítettem: a kulacsok kiürültek, a köröket (87,46km) pedig 2:56:43 alatt, 29,7 km/h-s átlagsebesség ellenére (természetesen Gepárddal, a montimmal) 148-a átlagpulzussal teljesítettem.
Mivel az én depóm nem a strandon volt, hanem a családi háznál, így a strand bejárat előtt elhaladva, de utamat hazáig folytatva zártam a bringát.
Amikor leszálltam a bringáról, nagyon jól éreztem magam, fáradtságnak nyoma sem volt, viszont nem kicsit fájt a seggem... Cipőt cseréltem, a sisak helyébe sapkát húztam, felcsatoltam az előre bekészített kulacsövet, ittam egy pohár hideg vizet, és betoltam egy PowerBar Magnesium liquidet. 4:03-as depózást követően pedig elkezdtem a ráfutást.
Lassan akartam kezdeni, mert a velencei kellemetlen tapasztalatok előtörtek, és az ottani 10 kilis futás (ami előtt csak 40-et bringáztam) nagyon fájt...
A futópályám első része lejtő, így csak engedni kellett magamat. A seggem továbbra sem volt élete formájában, de se a combjaimmal, se a vádlimmal nem volt baj. Hamar leértem a strandhoz, ahol becsatlakoztam a Balatonman futópályára. Mivel ez csak edzés volt, így a pulzusomat 160-as átlagra programoztam, ami nekem nagyon komfort zóna. Ehhez a pulzushoz az első kiliken 5:20 körüli, majd folyamatos lassulás mentén 5:50 körüli ezrek jöttek.
Végig jól éreztem magamat, de a második körben már éreztem, hogy 100 kili össztáv fölött járok, így azt a döntést hoztam, hogy csak két kört megyek, hiszen a vizem és az ISO-im is elfogytak. 10 kilinél toltam egy PowerBar PowerGel-t, de nagyon jól esett volna már valami természetes kaja (banán, paradicsom, citrom), mert éreztem a gyomromon, hogy már sok benne a műanyag.
A futópályán 1:20:06 alatt 14,26 kilit teljesítettem, és a kitűzött 160-as átlagpulzust hoztam.
Az edzéssel összességében nagyon elégedett vagyok: 101,78 kilit tettem bele az útba, 4:20:52 alatt, és ezt teljesen egészséges 151-es átlagpulzussal. Úgy érzem, hogy ma is ment volna akár a teljes versenytáv, és akár még az álomként kitűzött 6 óra is meglehetett volna...
Még van két hónapom, ha sikerült pár kilót leadnom, és tovább erősödnöm, akkor nagyon boldog leszek szeptember 12-én 18 óra magasságában... Folyt köv. :)