Sport

(verseny)

Edzés ideje

02:00:00

Távolság

80 km

Tempó

01:30 p/km (40.00 km/h)

Edzésleírás

Michelin bringafesztivál

Nekem nagyon kemény volt, nem pihentem indultam, de akkor is, sokszor volt nagy tempó.

 

Michelin Bringafesztivál 2015

Fontos verseny, mivel helyi, sokan ismerik a ViniBike-ot. Jó érzés haza pályán versenyezni és dobogón állni. Igaz szó szerint dobogó nem volt, csak egy nagy színpad és Till Attila.
Úgy vélem reális gondolkodású vagyok!
Tudtuk, hogy jön a DKSI, akik többen vannak és erősebbek. Ezért is voltam realista!
Na, de amit lehet, hozzunk ki belőle!

Első számú cél az volt, hogy ViniBike-os álljon dobogón, ha nem is első, de álljon fent. Második cél, hogy ez Karászi Zolika legyen, mivel ő év elején ezt a versenyt jelölte meg az év versenyének!
Azt jó eséllyel gondoltuk, hogy DKSI szökni akar, hisz erősek és túl jó sprintereik, olyan nagy vaskosak nincsenek! grin hangulatjel És így arra építettünk, hogy Zolika benne legyen egy szökésben, ami hazaér. Mivel a mezőnyhajrá azoknak kedvez, akik sprinter alkatúak.
Rajt után szokásos lassú rajt, nyüzsgés az elején, helyezkedés. Majd szokásos lószparádé. DKSI mindig szökni akart, amire ugye számítottunk. ViniBike közül mindig ment valaki a szökésekre. Volt több olyan szökés is amiben DKSI, ViniBike és NYKSE embere is benne volt, így gondoltam a mezőny megnyugszik, szökés hazaér, mi pedig héderezünk a mezőnyben. Egy héttel ezelőtt nagy fáradtság tört rám. Sokat megyek, hétköznap és hétvégén is, nincs olyan nap, amikor aktívan pihenek. És ugye ez halmozódik. Éreztem is verseny előtti két edzésen, hogy nem kellett volna nyeregbe pattanni, na de ugye ilyen a vezetői poszt, ha menni kell, akkor menni kell. És nagyon nem estek jól a tempók, sokszor mentünk 50 környékén, nem éreztem a lábamban a friss erőt, még ha ebben az évben kicsit többet is mentem, mint tavaly, és le is adtam pár kilót. De ugye ilyenkor már nincs mit tenni, menni kell ameddig le nem fosom a bokámat.
Szóval az ilyen elmenések az NYKSE többi tagjának nem voltak jók és felhúzták az elmenésre, hogy miért? Sose fogok rájönni!

A ViniBike tagjai felváltva mentek a lószokra, amint nagyon jól csináltak. Én valahogy azt éreztem, hogy sokszor van nagy tempó. Körforgalomnál megfordulás után direkt megnéztem az órámat. 45 perc. Hát mondom mi lesz itt, ha ezt tartjuk visszafele akkor 1:30! Éreztem én, hogy nem megyünk lassan, még ha én nem is éreztem magamban az erőt! Nagyon érdekes dolog ez az edzéstudomány, edzéstervezés, hogy milyen apróságokon mennyi múlhat.
Volt olyan elmenés, ahol 2 DKSI és Zolika volt benne, ez nekünk szuper lett volna, de valaki felhúzta megint. Hiába fogtuk elől a sort, amikor még van erő a mezőnyben akkor még menni fog mindig valaki. Elől fogni a sort pedig sokan lehet, hogy kitakarjuk az elmenést, ehhez sok tag kell egy csapatból.

Rakamaznál visszafele sorompót kaptunk, odajön Máté, hogy adjak neki vizet. Akkor látom, hogy egy kulaccsal jött. 32 fok 90-95 perces kemény terhelés. És hát ugye a hidratáltság fontos mint tudjuk, erővesztéshez vezethet. Kezdők hibája. Tanult belőle.
Visszafele is volt több szökési kísérlet, de egyik sem volt túl hosszú és tartós. Ezen csodálkoztam, hisz a mezőny 1/3-a mondhatni amatőr bringás. Ebből is látszik, hogy egy nagyobb bolyban lehet jól haladni!
Virányosnál megint piros lámpa. Ekkor megkérdeztem Zolikát hogy van? Mennyi ereje van még. Mondta, hogy jönni tud, de szökni már nem. Na ezzel én is így voltam grin hangulatjel
Varjúlapos után Pályi Csaba belószolt, lehetett látni a megindulásán, hogy mindent egy lapra tesz fel. Teljes erejét beleadta! Nem ment rá senki ellenfél csapatból. Ekkor mondom Máténak, hogy ugorjon fel rá, mert ugye erős gyerek. De nem akarta, vagy nem tudom, nem csinálta. Ha felugrik rá, elengedte volna a mezőny, szerintem!

Kb ekkor kezdtem el görcsölni. És én azt a hibát követtem el, hogy nem vettem koffeines gélt, ami kicsit felráz, és nem vittem magammal magnézium ampullát. Talán ez segített volna kicsit. Tisza tón már nem görcsöltem, és azóta is egész jól ment. Nem számítottam a görcsökre, illetve tudtam, hogy kemény verseny lesz, de nem ennyire. Hát én is hibázok! Ekkor éreztem, hogy balfék voltam és nincs esélyem a sprintre. Időközben Pályi Csaba előnye nőtt kicsit, nem tudott ugye egyedül elmenni nagyon, de nem is közeledtünk, hisz ekkora már kevés erő maradt a csapatokban. Doki mondta ekkor, hogy fel kell húzni. Mondtam semmi értelme, hisz, ha utolérjük, akkor utána többi DKSI-s egyből rákontráz. És ugye ekkor már kb 400 méter előnye volt és volt hátra 10-15 km. Tehát ha előre állunk és fel akarjuk húzni a mezőnyt, akkor nekünk 45 felett kellett volna menni, úgy hogy ne törjön meg a lendület. És ugye megtört volna, mert fogták volna a mezőnyt. Mondtam Dokinak nekünk ez is jó, hisz én teljesen biztos voltam abban, hogy Máté vagy Doki nyeri a sprintet. Első hely elkelt, de jó a többi is. Ezért írta, hogy realista vagyok! Ekkor már ugye nagyon görcsöltem és esélyem nem volt előrébb menni, vagy akár húzni elől, pedig gondoltam, hogy kellenék előre, na de ha a görcs nem akarja, akkor nincs mit tenni, sajna az nem múlik el, és ráadásul erős görcsök, amikor már ki sem tudsz állni a nyeregből, mert azonnal visszarogysz.

Valamikor majd csak kinövöm ezt is. Közben mondtam Dokinak, mert ugye ő mellettem volt akkor, hogy menjenek előrébb Petivel, mert DKSI fog még szökni utolsó 5 kilin a dobogóért, hisz addigra már Csabának volt egy jókora előnye. És mondtam Dokinak, hogy Peti húzza fel neki a sprintet, mert ugye Peti sokat erősödött jól sprintel, de az az inger amikor egy befutónál sprintelsz maxon azt edzésen nem tudod imitálni, ahhoz szintén nagy rutin kell. Majd ezt, ha minden igaz Doki úgy adta át Petinek, hogy ő majd felhúzza Petinek a sprintet. Hiába verseny közben marha nehéz a kommunikáció. Mindenki máshol van és fáradtan beszélni is nehezebb. Az utolsó 3 kilin eszembe jutott, amikor 2 éve is nagyon görcsöltem és ülve tudtam hozni egy hatodik helyet. De ez most nem jött össze. Voltak még többen a bolyban, akik ki voltak pihenve és úgy meg húzták az utolsó kanyar után, hogy maradtam lefele. Ekkor nekem ugye lőttek, majd látom hátulról, hogy Máté-Doki-Peti egymás mellett sprintelnek. Azt hogy a végén összeálljunk, mint a profik az még nem megy, ugyanakkor ezt nagyon nehéz összehozni. Utolsó kanyarnál mindenkinek a nyakában a szíve, hátul veszi a levegőt és nem tud már ilyenkor gondolkodni!
A háborúban a katonákat úgy képzik ki, hogy ösztönösen cselekedjenek, amikor éles helyzet van, mert akkor nem tud az ember gondolkodni, ésszerű döntést tudjon hozni. A kerékpárverseny befutója is kicsit hasonló, 55-60-al mégy, pillanatok alatt történik minden, másodpercenként 15 métert tesz meg ekkor egy bringás. Nagyon nagy rutin kell egy ilyen helyzetben pillanatok alatt jól döntetni. És mint láthattuk a sprintereink sem tudtak nyerni, hisz akkora tempót diktált Nagy Gyula az utolsó 500 méteren. Aki erős az erős!

Sárosi Endre is nagyon aktív volt, több szökésben is benne volt!
Figyelembe véve a csapatok erősorrendjét a ViniBike nagyon jól csinálta a dolgát, az, hogy mi kevesebben vagyunk az egy adott helyzet, azon nem lehet változtatni egyik napról a másikra.
Én erőm felett teljesítettem és tudom, hogy minden ViniBike-er mindent beleadott a siker érdekében, főleg, hogy Zolikának segítsünk! Voltak helyzetek amik kedveztek neki, és voltak amik nem, a vége sajnos egy nem kedvező helyzet volt.

Befutón tudtunk volna dobogón lenni, de ugye a sportban nincs HA!
Viszont 4 kategóriából kettőt a ViniBike bringásai nyertek és egyikben másodikak lettünk!

Amatőr nőknél első Kalapos Erika, amatőr férfiban első Tógyer Ferenc, elit nőknél második Gaál Izabella és az elit férfiban is ott voltunk az első 10ben többen.

Az idő teltével az emberben realizálódnak az események és máshogy látja!
Szuper nap volt, szép időben, rengeteg bringás baráttal! Kitűnő szurkolással!

Hajrá ViniBike!!!