Edzésleírás

Rajt előtt  jól éreztem magam. Nyugodt voltam, csak a néha kisütő nap miatt aggódtam kicsit. Röviden rákérdeztem a gepárdos srácoknál, hogy mit terveznek. 3.45-ös iram, hangzott a válasz. Pillanatra átfutott az agyamon, hogy akkor én elkezdem 3.40-es tempóban, amiből összeszedhetek annyi előnyt, ami már elég lehet. Sokáig aztán nem volt időm gondolkozni ezen, mivel elrajtoltunk. Könnyen mentek a lábaim az emelkedőn felfelé, nem is kezdtem lassan, de 500 m-nál már három maratonos volt előttem. Mivel azonban a pulzusom eléggé a határon volt, úgy döntöttem, hogy nem megyek velük. Egyedül maradtam tehát, így megkaptam az összes szembeszelet, amit csak lehetett. A futás nem esett jól. 7 km-nél azt éreztem, hogy borzalmasan messze van még a vége, és nehezen tudtam elképzelni, hogy hogyan fogok odáig eljutni. A pulzusom picit magasabb volt az optimálisnál, ez elméletileg nem lett volna baj, ha tudok rendesen frissíteni. Inni ugyan tudtam a frissítőpontokon, viszont izoitalként sikerült egy kb. 0 kcal-ás löttyöt kikavarni. Így aztán már az elején tudtam, hogy ebből gondjaim lehetnek majd. Már csak abban bízhattam, hogy a 30 km-hez letett cukoroldatomat megkapom, és használni is fog. Közben kezdtem magamhoz térni, nagyon picit lassultam talán az első körhöz képest, de folyamatosan láttam magam előtt két gepárdos srácot (Szabolcs és Gábor). Lassan mentem fel rájuk. A pulzusom az emelkedőktől eltekintve olyan volt, mint a kezdéskor. Gondoltam, mégis inkább felfutnék rájuk, hogy legalább a szembeszelet ne egyedül kapjam meg. A harmadik körre kezdtük lekörözni a lassabb félmaratonosokat, így aztán sem az ideális ív követése, sem a frissítés nem volt mindig egyszerű. Kb. a harmadik kör közepén értem utól Gábor (Szabi addigra már ellépett). A futás nagyon jól esett, könnyedén mozogtam, a pulzus is nagyjából rendben volt. Kicsit fellélegezhettem, hogy végre van kivel futni, no meg némi szélárnyék. Ennek ellenére tudtam, hogy ha a 30-nál lerakott frissítőmmel valami nem stimmel, akkor nem megyek végig ebben az iramban.  A flakon megszerzését már fél sikernek éreztem, már csak azért is, mert Gábornak volt egy kis holtponja, így pár méteres előnyre tettem szert, miközben próbáltam a cukoroldatot legyömöszölni a torkomon. Borzalmasan édes volt, így nem tudtam sokat inni belőle, de ez még nem lett volna baj, viszont semmi különöset nem éreztem tőle. Mármint, hogy elindulnak a lábaim, vagy ilyesmi. Az emelkedő tetején, a kastélynál aztán Gábor vissza is előzött. Kicsit fejben is megadtam magam. Kezdtek erőtlenné válni a lábaim és lassultam is jócskán. Pedig már nem volt sok hátra. Igazából 36-ig nem voltak nagy bajaim. Ott viszont görcsölni kezdett a hasam, de nagyon durván. Tudtam, hogy mi van. El is töprengtem azon, hogy berohanjak a bokrok közé és kakkantsak egyet, amivel pontot tehettem volna az ügy végére, de aztán mégsem ezt választottam. Tudtam, hogy innentől kezdve 2-5 percenként nagyon durva görcseim lesznek, amikor is kb fél percre lelassulok olyan 5-6 perces tempóra, utána viszont tudok haladni. Azt is tudtam viszont, hogy már csak 4 km van hátra és a részidő alapján 2.40-en belül érek célba. (Nem tudtam viszont, hogy a sokáig vezető Szabó Gábor nagyon csúnyán fejreállt és végül kb. fél perccel ért be előttem.)  Így is történt. Haladtam a cél felé, 3 görccsel végülis megúsztam. Nagyon emiatt nem hajráztam, így nem volt az az érzésem a célban, hogy olyan halálosan kifutottam volna magam. Első utam természetesen a budira vezetett, ahol viszont alig tudtam magamról lehámozni a gatyámat, tehát lehet jobban jártam, hogy mégsem a bokros megoldást választottam. A dobogóról végül sajnos lecsúsztam, mégsem voltam elégedetlen. Főleg azért nem, mert a második harmadik körben hihetetlenül jól ment a futás. A másik, hogy verseny előtt vettem egy talpbetétet a cipőmbe, ami miatt egyáltalán nem ütöttem szét a lábam. A frissítés messze nem volt optimális, de ebben én is hibás vagyok, mert több negatív tapasztalat ellenére még mindig hajlamos vagyok a szervezőkre hagyatkozni, jóllehet előfordulhat, hogy speciális igényeim lennének. Összességében mégis inkább jó érzéseim vannak a versennyel kapcsolatban. Mondhatnám azt is, hogy elégedett vagyok, de egy kicsi hiányérzetem van, mert nem tudtam rendesen kifutni magam. Majd talán legközelebb. Sajnos az órát nem sikerült leállítani, viszont a tábláknál úgy láttam, hogy egy picit (200-300 m) rövidebb volt a pálya.     

2 hozzászólás

mtraining 3313 napja

Köszi. Az edzésadatoknál szintkülönbséget lehet beírni. Nekem az óra 185 emelkedést és 185 lejtőt mért, az szintkülönbségként 370 m, úgyhogy javítottam is.  

korpaZASZ 3317 napja

Gratula, nagyon szép lett ez - a frissítést és a végét leszámítva. A 300 m szint talán 100 sem volt (max. 25m/kör), ahogy a táv is kicsit rövidebb, de nem számottevően, az biztos.