Edzésleírás

BVG Maraton+  - újból egy verseny versenyzés nélkül 

A legjobb rajt előtti várakozás: stégen ülve cipő nélkül láblógatás a Garda-tó kristálytiszta vize felett, szemben óriási hegyvonulat hósipkával, balra hegy, jobbra a tó végtelenje, a nap ezerrel süt, kezemben szendvics. Mosolyogtam, mint a a tejbetök, baromira élveztem a várakozást, amit egy kicsi, sövénnyel elkerített játszótéren folytattam, padon fekve napozva. :-)

A pálya egyébként brutál kemény, a TDS sehol sincs hozzá képest, iszonyat technikás, az emelkedők szinte kivétel nélkül nagyon meredekek, fellépősek, kis kő, nagy kő, kis lépcső, nagy lépcső, sóder, minden akadt. A táj meseszép egyébként, a szervezés tuti, milliónyi segítő és irányító ember, jó pályajelölés. A szint hivatalosan 3350m. Az első lejtő köteles volt, itt vagy 30-35 embert elengedtem, akiknek nagy részét felfelé és a futható részen befogtam, merthogy nagyon jól ment a taposás és a futás is. Első EP-n 90. voltam, végül 50-ként végeztem, 7. nőként, a befutónál könnyen sprinteltem, teljesen jó állapotban értem be, holtpontom sem volt. De ez lényegtelen, mert az egészet élveztem, minden egyes perce örömet adott, és ennél fontosabb dolog nincs! Nagy ajándék volt ez a tapasztalat, jövőre ott a helyem valamelyik távon!