Sport

(verseny)

Edzés ideje

01:18:47

Távolság

17.7 km Szint: 500 m

Tempó

04:27 p/km (13.48 km/h)

Edzésleírás

Hegyek Királya 3. nap (a tegnap vázolt okok miatt némileg csökkentett távval és szinttel): Reggel egész kellemes volt a levegő hőmérséklete és a nap is ki-kisütött. Az egyértelmű volt számomra, hogy a búza csurom víz és a pálya tiszta sár lesz, de legalább az idő legyen hozzá jó…(gondoltam, így talán könnyebb lesz hozzá jó arcot vágni)! A lábaimban éreztem az előző napok „röpkéit”, de Kati kezei…csodákat tettek, így késznek éreztem magam az „utolsó rohamra”! Start: Már-már mondhatni szokás szerint, beálltunk az előző napi befutásnak megfelelő sorrendbe, és 5…4…3…2…1… és uzsgyi, hajrá-hajrá! Belevetettük magunkat a „búzatengerbe”, ami nem is volt olyan szörnyű! Mondhatni frissítő volt az a kis nedvesség, ami a lábunkra csapódott…! (De komolyan!) Meg leginkább azt díjaztam magamban, hogy az előttem haladók egész kellemes tempót diktáltak! Versenystratégiám továbbra is annyi volt, hogy őrizni a helyemet és az előnyömből csak keveset engedni! A módosítás miatt (törlésre került az eső miatt egy meredek szakasz, ami elsősorban a gyorslábúaknak kedvezett) tisztában voltam vele, hogy előnyöm fogyni fog. Már csak az volt számomra a kérdés, hogy tudom-e tartani a tempót annyira, hogy ne fogyjon el teljesen. Kemény melónak néztem elé, de nem volt választás, a feladat adott volt. Felérve a tulajdonképpeni futópályára, minden figyelmeztetés nélkül nyitott az emberem, így nem volt mese, iramváltás és lépéstartás! Nem apróztuk, mert a második helyen állót is beelőztük! Tudtam, hogy ez így nem mehet túl sokáig, de nem mertem elszakadni, mert a pszichológiai nyomás túl nagy volt. Azért nem kellett sokáig várni és a favorit visszaelőzött bennünket, sőt, el is ment (csak hogy érezzük helyünket és szerepünket a struktúrában). Ettől függetlenül mi meg csak nyomtuk neki, az első napot megszégyenítő iramban! „Mi lesz ebből, nem tudom!” – gondoltam magamban, de a verseny az verseny, hát hajrá! Barátom a lejtős részen elment kb. 100m-re (erre számítottam is), pedig toltam neki, ami kifért a csövön (ez 3:45-3:50-es ezret jelentett, és már sérülés veszélyes zónának kezdtem érezni), de csak elment. „Se baj, majd az emelkedőnél befogom!” – gondoltam, és úgy is lett. Sőt jelezte, hogy menjek. Hát mentem, na nem sokáig, csak az emelkedőt követő lejtős rész kb. 2/3-áig, akkorra beért és el is hagyott. Ez így ment végig. Hol jobban, hol kevésbé hagytuk el egymást. Volt egy kellemes lejtős szakasz, ahol egész jól el is beszélgettünk, de közben nyomtuk neki baráti 4:20-szal (ami az előző napok tükrében csoda, hogy jól esett). (Persze ha nem lejt a szakasz, akkor máshogy alakult volna az iram, de azért az iramváltások sem egyszerű dolgok annyi km-rel és szinttel a lábakban.) Befutó: Végeztünk az utolsó körrel is, és Zsigmond csak kb. 15m-rel volt előttem. Kortyoltam egyet a „gumimaci szörpömből” a (Csaba után:) survivalkit-ből (szörvájvölkit = túlélőcsomag), és kiadtam a jelszót: „Hajrá-hajrá, be kell fogni!” Még egy tempóváltás, és a vizes szántóföld szinte porzott utánam  , úgy nekiiramodtam. Az eredmény: Közvetlenül egymás után fordultunk be a kerítésen nyitott kapun, be a kedvenc búzatáblámba (ami innen haladva sajna lejtős volt, így nem nekem kedvezett), de valami irgalmatlan akarással nyomtam neki (az óra megint 3:50 +-1-2 mp-es iramot mutatott), de Zsigában is ott dolgozott az adrenalin, így szép lassan, ám biztosan elment kb. 10 mp-re és harmadiknak futott be a célba. Nekem így ismét a negyedik hely jutott (mind a három napon 4.-ként értem célba), de nagyon-nagy küzdelemben, és összetettben megőrizve a helyemet! Úgy gondolom, okos, rutinos versenyzéssel és hatalmas SZERENCSÉVEL (többször éreztem, hogy a futás tempójával igen csak kockáztatom a sérülést, vagy éppen a csúszás miatti bukást), előnyömet megtartva, sikerült megvalósítanom a kitűzött célt. A célban Zsigával kölcsönösen gratuláltunk egymásnak. Én a napi teljesítményéhez, ő pedig az összetettben megőrzött helyemhez. (Későbbi beszélgetésünk során egy igazi sportembert ismerhettem meg személyében, akivel remélem még összehoz a futószerencse, és hasonlóan nagy csatát vívhatunk. Szép volt Zsiga!) A három nap eredménye: Abszolút kategóriában 3. helyezés, korcsoportomban pedig a 2. helyezés. Korcsoportomban az a srác – Rajmund – lett az első, aki az egészet megnyerte abszolút kategóriában. Tehát szégyenkezni megint csak nem kellett. Nagyon szép, befutóképpel ékesített serleget kaptam, és ami még ennél is fontosabb, ÓRIÁSI ÉLMÉNYT! Köszönöm! Gratulálok minden indulónak, aki ott volt a Hegyek Királya 2009-en! Hatalmas köszönet illeti barátaimat és segítőimet (akik értik céljaimat és erőfeszítéseimet), valamint, e teljesítmény igazi mozgatóját, aki valahol a háttérben, szerényen és csendesen meghúzódva, figyelmével épp csak nyomon követve a fejleményeket, puszta létükkel/létével erőt adnak az edzésekhez és a versenyekhez! Köszönöm NEKTEK!

6 hozzászólás

Berika 5509 napja

Gratulálok Sanyi! Én túrázva jártam ezen a pályán, így közvetlen közelről átéreztem a verseny súlyát és ez a teljesítmény tényleg nagyon szép volt! Én ilyen búzamezős és szántós futást biztosan nem vállalnék be. De Te nagyon erős vagy és sokat bírsz, csak kitartást kívánok a továbbiakban is. Az UB-n úgy néz ki mégis találkozunk, formálódik a női csapat.

devilv8 5510 napja

Most olvastam végig, edzőtársam nyert:)

devilv8 5510 napja

Gratulálok! Nem tudod ki nyert?

szilviap 5510 napja

Nagy-nagy gratula a hétvégéhez!!! Hihetetlen, hogy milyen gyorsasággal fejlődsz! Csodálom az akaraterődet és a kitartásodat!

Babyspy 5510 napja

EJHA!!!FANTASZTIKUS, SZÍVBŐL GRATULÁLOK!!!:)))

Élmény volt olvasni a beszámolót, a leírás alapján szinte láttam lelki szemeim előtt a történéseket...!!

Szép volt Sanyi, szép volt!!!

 

 

tardigrada 5510 napja

Király Vagy farkass74!!!!