Edzésleírás

Ma is elérkezett a nap, amikor a 2013-ban tradíció követése érdekében meg kell futnom az életkoromat Kenesén. Izgalmas kihívás ez, hiszen január első harmadában elég széles hőmérsékleti spektrumon mozgó időjárási körülmények fogadhatnak az adott szombaton. Az idei alkalomra először fagy, majd súlyos eső szerepelt az előrejelzésekben, ehhez képest gyönyörű időt kaptunk. Egész éjjel esett az eső, ehhez képest a 8 órára tervezett indulásra pont elállt. Sőt, a 21. kilométer környékén kisütött a Nap, és egy gyönyörű szivárvány köszöntött minket a pulzuscsúcsot hozó akarattyai bukkanó tetején.
A mai futásra három kedves futótárs (Nóri, Feri, Öcsém) csatlakozott hozzám, így minden adott volt a kiváló futáshoz.
Az útvonal inkább terepfutás volt, mint aszfaltos kocogás, így a murvás rész murvás, a saras pedig kellően saras volt. A kenesei határban meg kellett tapasztalnom, hogy a saras jég pont olyan csúszós, mint az olajos verziója, de szerencsére sikerült megőriznem az egyensúlyomat, így talpon maradtam. :)
25 kilométerig minden nagyon sima volt, a tervezett 5:40-es átlagtempón belül voltam, de közeledve a 2:20-as részidőhöz, elkezdtek jelentkezni az eléhezés jelei, pedig egy zselét benyomtam 15-nél. Magamhoz vettem a másodikat is, és pár kilométer alatt konszolidálódtam.
30 fölé jutva azonban éreztem, hogy nem volt okos ötlet idén is egy évet öregedni, mert bizony nehezedtek a lábaim lépésről, lépésre. A 32. kili már 6 percen kívülre csúszott, a 34. pedig már 6:40-esre sikerült csak.
A táv ezen részében sokat gondoltam a kedves facebook-os ismerőseimre, akik igen nagy számban kívántak nekem boldog születésnapot, így a mai futás nekik is szólt, ezúton is köszönöm!
A mai nap Hőse azonban egyértelműen az Öcsém. Ő eddig 10 kilométeres futásokkal operált, a héten futott -7-ben egy 17-est, és ma 21-re készült. Ehhez képest tök simán lenyomta a teljes távot, és a végén sokkal jobb állapotban volt, mint én! Büszke vagyok rá, de tényleg!