Edzésleírás

A makifélék családja Madagaszkárról és a környező szigetekről származik, így ritkán találkozik jeges útviszonyokkal. Ez tegnap jól érződött a BUÉK20 túráján.

Ezen az úton eddig háromszor vettem részt, s többféle körülményeket átéltem. De mindig tud újat adni. Most is így volt.

Társaim a bajban, akarom mondani jajjban Run-ka és Ernő valamint Zoli. Utóbbi dolgozik a BUÉK előtt, így elég későre 9.30-ra beszéljük meg a találkozót. Persze neki ez lesz 18. teljesítése, így eszébe nem jut kihagyni.

9.50-kor indulunk magam is kések pár percet, Zoli meg nem tud eljönni a munkából, meg egyébként is nevezni kell. De végül is mindegy, nem hajt minket a tatár. Elindulunk a Hűvösvölgyből először felfelé. A lángosost bezárva találjuk, Zoli poénkodik is, hogy szerencse mert milyen sok ideig tartana, ha kikérnénk valamit. Ebben pedig már mindkettőnknek van tapasztalata.

Pedig ekkor még nem is tudjuk, hosszú lesz ez a 20 km.

Elindulunk felfelé a Hűvösvölgyből. A Hármashatár-hegy mindösszesen 4 kilométer, de ez most nagyon hosszú 4 kilométer. Alig birok menni, totyogok, toporgok, csúszkálok. Aztán az Újlaki-hegynél dobok egy hátast is a jégen, a jégtől. Elegem van. Mi a francnak, nem kerestem valami jobb elfoglaltságot. A többiek sokkal jobban bírják, szóval nekik ma a meleg szauna helyett mondjuk sokkal jobb választás a túra. De én mindjárt kiszállok a HHH-ra felérve, azt szép nyugodtan hazasétálok a műúton. Mikor az ellenőrzőpont előtt ezt elmondom a többieknek, szavaim éles ellenállásba ütköznek. Próbálnak érzelmileg is hatni, de segítő ötleteket is előkapnak a tarsolyból. (Páty érdeklődik, nincs-e zokni, amit talán ráhúzhatnék a cipőre, Run-ka felveti a bot gondolatát, és a saját szöges cipőfeltétjét is odaadná, ami a zsákjában utazik vele.)

Közben még egy pozitívumot vélek felfedni, kicsit talán olvad, s így van esélyem megkapaszkodni lábbal. Végül tovább indulunk s indulok magam is. Lefelé menet G.Ildiék érnek utól minket. Érdeklődik is, hogy-hogy nem uszodába vagyok. Lehet rátapintott hol lenne igazán a helyem? :)

Aztán elhagynak minket. Pedig itt azért növekszik a saját tempónk is.

A Fenyőgyöngyénél utolérjük a maratoni futások egyik jellegzetes futóalakját, aki egy lánnyal karöltve valami hasonló ördögökkel küszködik fejében, akárcsak én. Csak ők jóval korábban indultak. Aztán az Árpád kilátónál mi leülünk, pálinkázunk s megisszuk az általam Pilisbe, Ernő által ide hozott alkoholmentes pezsgőt. A címkéjén rajta is van, nem tudhatod, hova vezet az út. Tényleg, milyen igaza is van. :) Pedig a BUÉK-t mint írtam, már megjártam párszor, s az útvonalat már sok más túrán járogattam részleteiben is. Közben eszegetünk is egy jót, majd indulunk tova. Az Apáthy-szikla felé már néha igyekszem alternatív útvonalat választani helyenként, s nem is tűnik csúszósnak az út. Aztán a város forgatagába is bekerülünk. A Battai lépcsőn lefelé valami vérrigó csalogat lefelé minket, gyertek csak gyertek csak báránykáim (azaz gyere csak Te maki), itt a tavasz. S tényleg pár pillanatra ez hihető élmény. :)

Az Ördög-árok után utolérjük a régről is „ismert” futót, ő kiszállt. Nagyot esett, s elég volt számára. Megyünk tovább először felfelé, majd lefelé a Szépjuhászné felé. A múltkori ónos eső nyomai sajnos nem kerülték el ezt a részt sem, kidöntött fákat kerülgetünk párszor, és sok helyütt látjuk a letört fák nyomát. :(

A Szépjuhászné után a Kaán Károly kilátó felé vesszük az utat, ahol újabb pont vár minket. Pontosabban lentebb, mert az őrök leköltöztek a Báthory-barlanghoz. A lefelé részen újabb kemény s jeges, csúszós rész vár minket. Majd a barlang előtt kötélpálya. S bár pl. Zoli enélkül is fel tud menni, én azt hiszem kivárom a tavaszt, ha nincs fogódzkodó. Vagy visszamegyek a másik irányba. Húzodszkodom felfelé, s miközben egyet lépek fel kettőt csúszok le. De odaérek.

Innen már lefelé visz az út a Nagy-rét felé. Közben azért biztos, ami biztos ismét végzek némi talajfogást, Run-ka ajánlgatja is, maradj úgy. Dehát hülyén néznék ki ott a jó idő megjelenéséig s különben is senkitől sem várhatom el, hogy minden nap kaját és innivalót hozzon ki addig minden nap.

A Nagy-réten a szokásos szaloncukorhad közül lehet választani. Majd nemsokára elérjük a gyerekvasút sárga épületét, itt már ki is jelentem, most már feladhatom. Végül azért csak beérünk a célba, s a virsli is egész jól esik.

Kedves útitársaimnak ezúton is köszönöm az utat, s hogy legalább olyan makacsak akárcsak én. Csak ők most hárman voltak egy ellen. Na jó a napocskával együtt négyen. Hát ki bír ki ekkora túlerőt. :)

5 hozzászólás

csabipontkom 3449 napja

Egy Maki soha nem adja fel! Egs!

Aztán ha a maratonon is jég lesz? :))

Huszárlány 3449 napja

Na, akkor megnyugodtam, ez a variáció nekem is jobban tetszik! :-)

Remélem már nem bánod, hogy nem szálltál ki/hagytak kiszállni

A Budai-hg most ezt az arcát mutatta, s Te így is meghódítottad!!! Gratulálok Makikirály!!! :-))

RunKa 3449 napja

Volt pályinka :)

Megbocsátok Maki :)  Bocsánat, hogy úgy lerohantalak, természetesen ez a te naplód, azt és úgy írod, ahogyan te jónak látod :) 

Ez a változat azonban jobban tetszik és ugye tudod...ami nem öl meg, az erősít. És különben is, aki maratonra készül az idén, annak nem árt egy-két extrém túra ! Pusszancs ! (mél ment)

regenyhos 3450 napja

Nocsak, nem volt pálinka? Azért EGS!

RunKa 3450 napja

Tudod mit? Hüjjje vagy !  Egi ! Felbosszantottál :(