Hauanita, köszönöm, aranyos vagy! :) Valóban nehéz ez így, de egyelőre úgy érzem, nincs más választásom, sem a gyerekemről, sem a futásról nem szeretnék lemondani. Azért igyekszem vigyázni magamra és az alváskimaradást kompenzálni, és szerencsére nem fizikai munkát végzek napközben, persze dél körül erősen rámtör az álmosság, de aztán átlendülök. Azért ragaszkodom ennyire a futáshoz és az ultrákhoz, mert érzem, hogy fejlődöm és magamhoz képest sikereket érek el bennük. Míg a következő gyerkőcöt nem tervezzük, addig szeretném folytatni, utána nem tudom, mi lesz, lesz-e kedvem, erőm, energiám újra futni és felépíteni magam. Szóval ezért van ez a helyzet. 

Minden elismerésem ellenére kíváncsi vagyok, meddig fogod bírni. Meddig tudod elhitetni magaddal, hogy a hajnali futás jó és hogy nincs szükséged több alvásra.
Tudom, hogy gyerekes anyukaként kompromisszumokat kell hoznod, hogy igyekszel a kicsivel is minél több időt tölteni és futni is. Iszonyat nehéz lehet. Én magam olyan 3-4 alkalommal próbáltam a hajnali futást, pár évvel ezelőtt kánikulás időszakban, de engem le is nyomott az edzés gyakorlatilag egész napra és nem sokáig tudtam meggyőzni magamat, hogy jobb ez nekem, mint rosszabb.Persze, ha futni akarsz, ultrázni, akkor kb ez a választás. A kicsi hamar felnő, kérdés, hogy a versenyszerű futás nem várna-e meg, de tudom: ha hív a szív, hát menni kell. Hajrá. De azért aludj is néha. És ne futva. Nehogy bajod essen...

Sajnos rövidülnek a nappalok.:(