Sport

(verseny)

Edzés ideje

02:28:09

Távolság

23.3 km

Tempó

06:22 p/km (9.44 km/h)

Edzésleírás

Borvidék Félmaraton

Háttal nem kezdünk mondatot, úgyhogy szembe fordulok a monitorral. Hát ez kurva kemény volt.

Reggel keltem, kávé, wc, zuhany, wc, kávé, wc. Vagy valami hasonló. A cuccaimat előző nap összepakoltam, arra már nem volt gondom. Bár a wc szavak ismétlése kissé ijesztő lehet, de annyira nem volt vész, most nem rohantam már egy pohár víz után is... Gyanítom, ebben szerepe volt az előző nap beszedett lopediumnak is :D Meg mondjuk másnapos sem voltam, ami igencsak dicséretes. Rákészültem, mint Tibi Atya a vasárnapi miseborra. Na szóval. Elindultam, 2 sajtos rúd beszerez, mert anélkül nincs verseny, találka Lindával, Misivel és Jocival a Moszkva téren, amit most valami nemvárosnak hívnak. Indulás lefelé irányba. Durva, de nem aludtam be útközben, ami azért nálam majdnem akkora teljesítmény mint a nemhasmenés. Szekszárdon kávé, öltözködés, rajtszám átvesz, táska lead. Malac sül. A malachoz sok közöm ugyan nem volt, de gondoltam megemlítem, ha már ott volt és sült. Éééés RAJT! Elindultunk, mosolygósan, kellemes tempóban. Aztán elkezdődött az első igazi emelkedő, ahol a népek lelassítottak, gyaloglásra váltottak. Misi elcikázott, én pedig nem próbáltam tartani vele a tempót, mert ahhoz lökdösődnöm kellett volna. Értelme meg úgysem lett volna, kicsivel később úgyis lehagy :) Az első emelkedő a nevéhez híven emelkedett. Egyre jobban... A vége felé bizony én is gyaloglásra váltottam, nem akartam a táv negyedénél kidőlni. Ezt követően lejtő a rajhelyig, közben egy kis fröccs. Aztán jöhetett a következő szakasz. Nehéz lesz kitalálni, de bizony ez is felfelé indult. Persze ez is nagyon felfelé, és amikor elteltem Buddha szeretetével (békés nyugalommal gondoltam arra, hogy baszd meg Márkus Öcsi a pályádat), akkor ismét gyalogoltam. Megint lejtő, megint emelkedő, megint lejtő. A lejtőkről azért annyit megemlítenék, helyenként olyan meredekek voltak, hogy majdnem olyan nehéz volt lejönni rajtuk mint felmenni. Bodri pincén átszaladtunk, na ez piszok jól nézett ki. Fröccs, fut tovább. Itt jött egy sík szakasz, majd az utolsó emelkedő. Ez azért már megráncoltatta a homlokomat, rendesen kemény volt. Mellettem szenvedtek a népek, a sűrű anyázásokból ítélve sokan nem tudták, hogy mire is jöttek. Ez nem a Vivicittá, dikk :) Nagy emelkedő túlél, fut tovább, innen már csak a kilátó van hátra. Az ugyan ijesztőnek tűnt abból amit a többiektől elcsíptem, de az előző emelkedő vastagon verte. Letudva, innentől lejtő, irány a cél. Éééés CÉL! Befut, vigyorog, leül. Aztán elmegy fröccsöt inni, mert az kell :) Misi persze már bent van, nem edzett, de azért jót fut, és persze nem igazán tűnik fáradtnak. Nem mondom, én sem adtam ki mindent, nem haltam meg, de azért jobban elfáradtam :) Egyébként nem is mertem volna többet kiadni magamból, mert egészen a végéig nem tudtam mire számítsak, mi jön vég. Linda 3 óra körül érkezik a rózsaszín különítménnyel. Ennek is megvan a maga varázsa, a full rózsaszínbe öltözött Pecsenye a "nem vagyok buzi!" feliratú lufijával elég prájszlesz :) Konklúzió: Kurva jó verseny volt, nagyon élveztem. Páratlan hangulat, kemény terep, komoly kihívás. Jövőre remélhetőleg ugyanitt :)